A. M. Aranth: A Liliom Kora

Elolvastam az első A. M. Aranth könyvem! Véleményezzem is? Hűha...

INFORMÁCIÓK

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Megjelenés: 2015

Oldalak száma: 140

Nyelv: magyar

Kötéstípus: kartonált

ISBN: 9637051760

RENDELD MEG ITT!

FÜLSZÖVEG

A Város otthon, béke, biztonság. Lily, amióta az eszét tudja, a Városban élt. A Város volt hazája, táplálója és élete. Egy nap azonban, amikor rejtélyes emberek rabolják el, rá kell döbbennie, hogy a mélyben a Város szörnyű titkokat rejt: az utcák kövei alatt, a dübörgő gőzgépeknél és kavargó csatornajáratoknál is mélyebben iszonyatos sötétség lapul, amellyel egyedül ő veheti fel a harcot.

Vincent mindent elvesztett. A lány, akiért az életét is odaadná, eltűnt. A nyomozás során a férfi mindennel és mindenkivel szembeszáll, hogy visszakaphassa – közben nem is sejti, hogy ellenségei már rég kivetették hálójukat, és minden lépés csak közelebb viszi a végzetéhez.

Közben megállíthatatlanul közeledik újév napja, egy új korszak hajnala, amikor a Város acél szíve lángra lobban és ünneplő embertömegek lepik el a ködlepte utcákat. És egyikük sem tudja, hogy közben éhes szempárok milliói, mint megannyi csillag pislognak a Városra a külső sötétségből. Mert a Város már nem csak otthon és béke, hanem egy ősi, titkos háború frontvonala, amely egész világok sorsát dönti el.

VÉLEMÉNYEM

A könyvvel a Főnix Könyvműhely Olvasni jó! Levelezős versenyén találkoztam először, az idén nyári fordulóban ugyanis ehhez a könyvhöz kell feladatokat megoldanunk. Nagyon örültem, hogy ez a könyv került terítékre, hisz egyrészt friss megjelenés, másrészt már van két könyvem a szerzőtől, amikre időhiány miatt még nem sikerült sort kerítenem. Ezek után viszont alig várom, hogy lecsaphassak rájuk!

Oké, szóval, térjünk a regényhez: elolvastam az első húsz oldalt, felnéztem a könyvből, hármat pislogtam, majd épp vizsgára készülő testvéremhez fordultam, és az alábbi mondatot rebegtem: „Khm... figyelj, Fanni... az normális, ha a huszadik oldalon tartok, és nem értek egy betűt sem?” Majd rám néz, és csak ennyit kérdez: „A. M. Aranth?” Bólintok. „Normális.”

Illusztráció Lilyhez. (Forrás)

Így kell elképzelni életem egyik megrázó élményét, amiért persze bőven kárpótolt a regény, és annak zsenialitása – de ne szaladjunk ennyire előre. Adott nekünk egy elképzelt világ, a Város, és annak három főszereplője: Lily, Vincent és Gregor, akiket külön-külön követünk, hogy a végén aztán egybefussanak a szálak. Maga a világfelépítés nagyon érdekes, és kezdeti zavarom után nagyjából minden a helyére került.

A Város társadalma kezdetben három osztályból állt: Nemesekből, Bankárokból és Mérnökökből, napjainkban azonban egy negyedik osztály, a Szabadok is megjelentek, velük pedig különös dolog kezdődött meg a Városon kívül. A Városban élő emberek vallása is nagyon érdekes, a négy Zoát és a négy emanációt tisztelik az emberek, akik közül mindenkinek megvan a maga patrónusa. Micsoda nevek vannak itt, kérem szépen! Ütős kis a technika, mert az idegenül és szépen hangzó nevek könnyen elcsábítják az olvasót. (Nem mintha nem érné meg, de inkább nem vitatkozom magammal.)

Többet nem szeretnék elárulni a világról, mert az már tényleg a spoiler kategória lenne, ennyiről viszont úgy éreztem, elfér, illetve senkit nem akarok kétségek között hagyni a huszadik oldalon, mikor nem tud rájönni, miért érzi tehetetlennek magát, miközben annyi információ kavarog a fejében, mégsem tudja összetenni a kirakóst. Ritkán futok ilyen in medias res kezdésbe, de nem tudom, az első fejezetek után hány szerzőnek sikerül ilyen mesterien kibogozni a szálakat.

A borítón látható gyönyörű grafika: Vincent, Lily és a Város. (Forrás)

Nagyon tetszett a szereplők közti váltás és az időben való ugrálás (a már említett feladatlapon nem kis munka volt sorrendbe tenni az eseményeket), ráadásul a kevesebb, mint 150 oldalas regényben sűrűbb a cselekmény, mint néhány 3-400 oldalas kötetben. Ha szeretnétek egy misztikus, gőzzel fűtött steampunk világba csöppenni, egy kirakóst apránként a helyére tenni, akkor A Lilom Kora tökéletes választásnak bizonyul. Ráadásul az az epilógus... ravasz, nagyon ravasz! A Négy Zoa szerelmére mondom: leesett az állam!