J. K. Rowling: Az ​Ickabog

"Hazugságok hazugságok hátán. Ha az ember egyszer elkezd hazudni, muszáj folytatnia, és olyan lesz, mint a léket kapott hajó kapitánya, akinek mindig újabb meg újabb lyukakat kell betömködnie, ha nem akar elsüllyedni."

INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: The Ickabog
Kiadó: Animus Kiadó
Megjelenés: 2020
Oldalak száma: 304
Nyelv: magyar
Fordító: Tóth Tamás Boldizsár
Kötéstípus: keménytáblás védőborítóval
ISBN: 9789633248010

FÜLSZÖVEG

Akkora, ​mint két ló. A szeme tűzgolyó. A karmai borotvaélesek. Vigyázz, mert jön az Ickabog… Duskáldia egykor a világ legboldogabb országa volt. Bővelkedett aranyban, egy pompázatos bajszú király uralkodott rajta, és olyan fenséges kolbászok, sajtok és sütemények készültek városaiban, hogy aki csak megkóstolta őket, táncra perdült örömében! Birodalomszerte minden szép és jó volt, kivéve a ködös északi részt, Lápföldét, ahol egy régi rege szerint a szörnyűséges Ickabog tanyázott. Minden épeszű ember tudta, hogy az Ickabog csak legenda, rossz gyerekek ijesztgetésére való. De a legendáknak megvan az a furcsa tulajdonságuk, hogy néha önálló életre kelnek… Vajon egy mendemonda megbuktathatja a közkedvelt királyt, és térdre kényszerítheti az országát? Annyi biztos, hogy két bátor gyerek olyan kalandba sodródik miatta, amire maguktól sose vállalkoztak volna. A világ egyik legkiválóbb elbeszélőjének sajátos hangulatú meséjét a szereplők színes tárháza és a fantáziadús cselekmény teszi minden korosztály számára feledhetetlen olvasmánnyá.

VÉLEMÉNYEM

A legtöbb Harry Potter rajongóhoz hasonlóan nekem is nagyot dobbant a szívem, amikor tavaly kiderült: Rowling ismét ifjúsági regény írására (vagy legalábbis publikálására) adta a fejét, hiszen mégis az általa alkotott varázsvilággal lopta be magát a szívünkbe anno. Nem is haboztam sokat a karácsonyi kívánságlistám összeállításakor, elsők között került fel rá Az Ickabog, amit szerencsére a család is szimpatikusnak talált, mert végül ott várt rám a fa alatt karácsony reggelén. Ezzel gyakorlatilag el is dőlt, hogy mi lesz számomra az új esztendő első olvasása.

Bevallom, nagy reményekkel és egyben félelmekkel vágtam neki a történetnek, hiszen óhatatlanul is bennem volt a Harry Potter univerzummal való összehasonlítási alap. Lehetne vitatkozni, hogy érdemes-e egy-egy író regényeit összehasonlítani egymással, mindenesetre én is tudtam, hogy Az Ickabog esetében másról szól a fáma, mint egykor amott, így egy idő után sikerült önmagában erre a történetre koncentrálnom, ami Rowling stílusának és Tóth Tamás Boldizsár megszokottan fantasztikus fordításának köszönhetően (valljuk be: ők igazi nyerő páros) azért elég hamar bekövetkezett.

A fülszöveg jelenléte miatt nem szeretném részletezni a regény történetét, talán csak annyit tennék hozzá, hogy két kisgyerek mellett azért akadnak itt bőven felnőttek is, hiszen egy egy teljes királyság udvartartása és lakossága vonul fel a történetben, amely egyébként önálló regényhez, meséhez képest igen hosszú időszakot ölel fel. Felnövés-történet, s egy ország bukásának története is ez, de leginkább jellemrajz mind a régebbi, mind a modern korokra nézve. Meséhez képest nemcsak fekete és fehér, hanem egészen összetett karakterekkel is találkozunk, sőt, az egyes szereplők felelősségét is vizsgálat alá vesszük. Hiszen ki lehet felelős egy egész ország hanyatlásáért? Csupán az aktív cselekvő, aki a hatalomért bármire (és mindenre) képes, vagy az a passzív alak is, aki hagyja magát manipulálni, saját magát csapja be, és egyszerűen elfordul az igazság elől?

Eslanda kiasszony (Forrás)

Nehéz meghatározni, hogy kinek is íródott a regény. Én inkább felnőtteknek szóló mesének mondanám, hiszen a mélyebb tartalmakat csak ők érthetik meg, nyelvezetében és fogalmazásában mégis gyerekekhez szól ez a kötet. Nagyon tetszett egyébként a mesélő közvetlensége, kikacsintása az olvasó felé, hiszen többször is felhívta rá a figyelmünket (néha sűrű bocsánatkéréssel körítve), hogy ő bizony mindentudó, de nem biztos, hogy ezt az ismeretanyagot velünk is azonnal megosztja. Duskáldia népei pedig a történet egy pontjától kezdve úgy hullottak, mint a legyek: ehhez kissé kettős a hozzáállásom, hiszen tény, hogy a mai gyerekek ingerküszöbe jóval magasabban van, mint anno az enyém, ugyanakkor eszembe jutottak azok a gyermekkori „traumák”, amelyek egy-egy mesehős halála után maradtak bennem. Ettől függetlenül menő lehet, ha valaki ilyen szövevényes, fondorlatos mesét hallgat esténként az Anyukájától, akár több héten keresztül.

Kissé aránytalannak éreztem a történet kibontakozását, hiszen lassan indulnak be az események, majd tragédia tragédiát követ, végül olyan hirtelen jön a megoldás, hogy magam is meglepődtem. Ha egyszerű is az események vonalvezetése, kiszámíthatónak semmiképp sem mondanám: engem többször is meg tudott lepni a következő csavar a történetben, ráadásul bámulatosan eredeti ötletekkel is találkozhatunk a regényben. Képzelőerőnk mankójaként színes gyerekrajzok szolgálják az illusztrációt, amelyeket minden országban az ottani pályázatra beérkezett munkák közül választottak, így igazán egyedi, sajátosan magyar kiadást kaptunk a kezünkbe. (Engem egyébként általában zavar, ha nem egységes a szereplők ábrázolása egy kötetben, de itt annyira szép és tehetséges munkákkal találkoztam, hogy ez hamar elfelejtődött.)

Összességében úgy érzem, nem is indíthattam volna jobban az évet, mint ezzel a kötettel; bár az ajánlással gondban vagyok, ez tény. Leginkább talán azokat buzdítanám Az Ickabog elolvasására, akik felnőttként is kedvelik a meseregényeket, és az egyszerűbb fogalmazás ellenére is ugyanúgy képesek belépni a könyv lapjai közé, mint bármikor máskor. Gyerekek kezébe inkább csak azután adnám, hogy ki-ki meggyőződött róla, hogyan fogadná azt a saját csemetéje, hiszen ők is különbözőek, lehet, hogy amin az egyikük simán átlép, az egy másiknak rémálmokat okoz majd. Egy biztos: aki szereti a varázslatos lényeket és az eredeti ötletekkel fűszerezett meséket, az nem fog csalódni.