2015. szeptember 19.

Marie Lu: Champion - Bajnok (Legenda 3.)

Veletek is megtörtént már, hogy nem akartatok befejezni egy könyvet, mégis olyan gyorsan haladtatok át rajta, mint a gyorsvonat? Valahogy így érzem magam a Legenda trilógia záródarabja, a Champion elolvasása után.

INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: Champion
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014
Oldalak száma: 372
Nyelv: magyar
Fordító: AncsaT
Kötéstípus: kartonált
ISBN: 9789633739525

FÜLSZÖVEG
June és Day annyi mindent feláldozott a Köztársaságért, és egymásért, de az ország végre a megújulás küszöbén áll. June visszanyerte a Köztársaság megbecsülését, a kormányzat legfelsőbb köreiben dolgozik mint Princepsjelölt, Day pedig a hadseregben emelkedett magas posztra. Arra azonban egyikük sem számított, hogy a körülmények alakulása ismét összehozza őket. Épp amikor már küszöbön áll a békeszerződés aláírása, egy járvány kitörése okoz pánikot a Kolóniákban, és ismét háború fenyegeti a Köztársaságot. A fertőzést egy minden eddiginél halálosabb vírus okozza, az ország sorsa pedig June kezében van. De hogy megmentse milliók életét, meg kell kérje azt, akit mindennél jobban szeret, hogy áldozza fel mindenét.

VÉLEMÉNYEM
Míg az első kötet elolvasása után még szkeptikus voltam, a második regénnyel magába szippantott a Legenda-láz, így nem kis elvárásokat állítottam a befejező rész elé. Bár még mindig szomorkodom, amiért magam mögött hagytam ezt az elképesztő jövőképet, örülök, hogy részese lehettem June és Day kalandjának. (Avagy próbálok rájönni, hogyan lábaljunk ki a sorozatvégi depresszióból.)

Szinte ki sem nyitottam a könyvet, máris retardált fóka módjára tapsikoltam fölötte: kaptunk egy térképet! De nem akármilyen térkép ez, kérem szépen, hanem egy világtérkép! Talán még egy bejegyzéseben sem említettem, de odáig meg vissza vagyok a térképekért, és nagyon bosszantó tud lenni, ha egy felépített világot nem tudok megfelelően elképzelni. Még azt sem tudtam, hogy folytatódik Day és June sorsa, de már perceket töltöttem el azzal, hogy erősen megcsonkított kontinenseket, és a maiak helyén létrejött államokat pásztázzak. Nagy kár, hogy nem mindjárt az első kötetbe került ez a térkép, mert hihetetlen a figyelemfelkeltő ereje!


A második meglepetés akkor ért, amikor belevágtam a történet olvasásába: míg az első és második kötet cselekménye között csak órák teltek el, itt hónapokkal számolhatunk. June a fővárosban maradt, a Köztársaság szolgálatában, míg Day és Eden nyugodtabb helyre költöztek. Ahogy a fülszövegből is kiderül, a Kolóniákban eközben terjedni kezdett a vírus, és amennyiben a Köztársaság nem küldi el nekik az ellenszert (amivel biztosra veszik, hogy rendelkeznek), Afrikával karöltve készek a szó szoros értelmében letarolni az országot.

Az első perctől nagyon kíváncsi voltam, hogyan reagál majd Day arra, hogy Edent akarják kísérleti nyúlnak beszervezni, és ezen a téren a tőle elvárható módon viselkedett. Eden hozzáállása már sokkal inkább meglepett, és üde foltot hagyott a történetben. Mondanom sem kell, a Kolóniák nem vártak sokat az ellenszerre, helyette megtámadták az országot, és innentől kezdetét vette a versenyfutás az idővel: ellenszert és szövetségeseket kellett szerezni...

Nagyon tetszett, hogy az első oldaltól felpörögnek az események, és ez a magas labda egészen az epilógusig kitart: hol magasabban, hogy alacsonyabban izzik a feszültség, és sokszor csak úgy faljuk az oldalakat türelmetlenségünkben. (Vagy előrelapozunk, ahogy én is tettem – tudom, tudom, csúnya dolog, de ha egyszer nem bírtam kivárni!) June és Day váltott elbeszélése sokszor őrületbe kergeti az olvasót (a szó lehető legjobb értelmében).

Természetesen a korábbi kötetek még életben lévő szereplői is visszatértek, legyen szó pozitív vagy negatív hősökről, így újra velünk voltak a Patrióták, de Jameson ezredes és Thomas is kaptak néhány jelenetet. A mellékszereplők sokszor hirtelen gyorsasággal változtatták meg a regény irányát, úgyhogy meglepő fordulatokból (no meg könnyekből) sem volt hiány.

Azt hiszem, a három regény közül ez érintett meg leginkább érzelmileg: elképzelni ezt a jövőbeni világot, tudva, hogy a szereplők nem ismerik a múltat, majd lehetőségük lesz rá, hogy megtudják az igazságot... hihetetlenül megérintő volt. Ennyire talán még sosem izgultam a szereplőkért, és hiába ismertem minden erősségüket és hibájukat, ha rosszat tettek, vagy rossz döntést hoztak, sem tudtam haragudni rájuk. Talán még emlékeztek, hogy a második rész után úgy éreztem, mint akinek ezer darabra hullt a szívem – ez a kijelentésem mostanra sem változott.

Először borzasztóan haragudtam a regény befejezése miatt, aztán teltek a napok és hetek. Most már tudom: ez volt a helyes út, így kellett történnie mindennek. Elsőre csalódás, klisé és könnyek áztatták a gondolataim, de most már tudom, ennél szebben nem érhetett volna véget a kaland. Maximálisan megérte elolvasni a trilógiát, mert szerettem ezt a világot, szerettem a főszereplőket, és szerettem, hogy ők sem tökéletesek - hisz mi sem vagyunk azok. Köszönöm Marie Lunak ezt a felejthetetlen élményt! Remélem, June és Day örökké boldogok lesznek.

Értékelésem: 10/10

A képek forrása a LEGEND Wiki oldal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése