2015. július 10.

Michael Cunningham: Otthon a világ végén

2015. július 3-án, pénteken veszi kezdetét az idei Budapest Pride Fesztivál, melynek mottója: „Budapest Pride: 20 esztendőnk hatalom!”. A fesztivál leglátványosabb eseményére  a Budapest Pride Felvonulásra 2015. július 11-én, szombaton délután kerül sor.


A Blogturné Klub egy nyílt LMBTQ blogturnéval szeretné kifejezni támogatását az idén 20 éves Budapest Pride tiszteletére. Ezen a turnén olyan könyvek vesznek részt, amelyek fő- illetve mellékszereplője leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű vagy queer. A turnéban résztvevő blogok részvételükkel támogatják, hogy olyan társadalomban éljünk, amely véget vet a kirekesztésnek és egyenlően elfogadó minden polgárával szemben.

INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: A Home at the End of the World
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés: 2006 (első magyar: 2000)
Oldalak száma: 372
Nyelv: magyar
Fordító: Tótisz András
Kötéstípus: kartonált
ISBN: 9639475807

FÜLSZÖVEG
Attól a naptól fogva, hogy kamaszként találkoznak, Jonathan és Bobby elválaszthatatlanok. Amikor Jonathant New Yorkba szólítja az egyetem és a karrier, Bobby az ő szüleivel marad Clevelandban. 
Amikor pedig útjára eresztik a „fészekből”, Jonathanhoz költözik, aki minden-csak-nem-házasság kapcsolatban él az extravagáns Clare-rel, s kezdetét veszi hármójuk közös „családi” élete…
Az órák Pulitzer- és Faulkner-díjas írójának regénye történelmi távlatokat átívelő, botrányos és sokkoló remekmű szerelemről és barátságról, homoszexualitásról és családról, értékeinkről és érzékeinkről.

VÉLEMÉNYEM
Nagyon nehéz összefoglalnom a véleményem egy annyira összetett könyvről, mint amilyen az Otthon a világ végén. Maga a hangulat, amely attól a perctől áramlik a könyv lapjai közül, ahogy felcsapjuk az elsőt oldalt, szavakkal egyszerűen megfoghatatlan. Egy szabadabb, mégis kötöttebb légkör ez, a 60-as évek végszava a 80-as években lecsapódva. Itt találkozunk három főhősünkkel: Jonathan, Bobby és Clare mind egyedi, összetett karakterek.

Kár lenne tagadni, hogy nehezen indult a regény: a két fiú kisiskolás kora óta ismeri egymást, így – bár sűrítve – mi is kapunk a gyerekkorukból egy keveset. Az első ötven oldalban azonban két olyan értelmetlen haláleset is történik, amit nem tudtam hova tenni, bár minden kétséget kizárólag meghatározták azokat a személyiségjegyeket, amelyek a két fiúban kialakultak. Számomra onnan indult be a regény, hogy a fiúk felnőttek, és New Yorkba költöztek.


A fülszövegnél többet én sem szeretnék elárulni a történetről, igyekszem megmaradni azon keretek között, amely kideríthető belőle. Ahogy már említettem, New Yorkban egy harmadik szereplő csatlakozik a társasághoz, ez pedig nem más, mint Clare. Különös, bonyolult szerelmi háromszögbe keverednek ők hárman, de mielőtt a szemünket forgatnánk, mindenkit megnyugtatok: ennek semmi köze a hétköznapi, két-férfi-között-őrlődöm típusú kapcsolatokhoz. Ez sokkal egyedibb, összetettebb annál: egy homoszexuális és két biszexuális ember közel sem hétköznapi kapcsolata.

Ami azonnal megragadja az olvasót, az az intimitás, ami mindezt körülveszi. Az ember szinte pironkodik, hogy ennyire belemászott a karakterek éltébe, s közben észre sem veszi, hogy hiába ismeri első kézből a legbensőbb gondolataikat, az őket meghatározó személyiségjegyek, a döntéseik ugyanúgy megfejthetetlenek számára, mintha kívülről szemlélné őket. Az elbeszélés tehet róla: négy szereplő első szám első személyben meséli a történéseket, de közben haladunk az időben, nem találjuk meg kétszer ugyanazt a jelenetet, csak más szemszögből – minden egyes perc egy újonnan megélt pillanat.


A regény nem kifejezetten a nemi identitásról szól, inkább önmagunk kereséséről, a várakozásról, hogy végre elkezdődjön az életünk, boldogok legyünk, elérjük a céljainkat. Ugyanakkor az érzelmeinkről is szól: szerelem-e, amit a másik iránt érzünk? Létezik-e szerelem testi kapcsolat nélkül? Megoszthatjuk-e a szerelmünk két ember között? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ, s magam sem tudom, a végén milyen eredményekre jutunk.

Nagyon élveztem azt az intertextualitást, amely átitatta a regényt: zenekarok, előadók, zeneszámok, rendezők, filmek és regények tucatjaival találkozunk a kötetben, melyek mind meghatározó elemei voltak a 80-as évek amerikai kultúrájának. Cleveland, New York, Arizona és Woodstock sokszor ellentétes vonásaival találjuk szembe magunkat, miközben a helyünket, az otthonunkat keressük. Az Otthon a világ végén a legjobb példa arra, hogyan foglalkozzunk több témával is egyenlő mértékben, hogyan boncolgassuk őket úgy, hogy az olvasónak ne legyen elege belőle – méghozzá szépirodalmi stílusban.

Értékelésem: 10/9


FILM: OTTHON A VILÁG VÉGÉN (2004)

Bevallom, alig vártam, hogy a könyv végére érve sort keríthessek a belőle készült filmre. Az már csak utólag derült ki, hogy kár volt ennyire várakoznom, mert nagyobbat már nem is koppanhattam volna. Bár a forgatókönyvet a szerző, Michael Cunningham jegyzi (és senki más nem nyúlt bele, legalábbis az IMDb szerint) olyan, mintha teljesen más karakterekből építkezne a kettő. A filmben leginkább a zenék tetszettek. Szereplőknél igazi sztárgárdát sikerült kifogni: Colin Farrell (Bobby), Dallas Roberts (Jonathan), Robin Wright (Clare) és Sissy Spacek (Alice) elevenítik meg könyves narrátorainkat. A baj azonban nem a szereposztásnál, hanem a szerepeknél van: Clare nem sokban hasonlít könyves önmagára, Jonathant sokkal jóképűbbnek képzeltem el, Alice pedig köszönőviszonyban sincs azzal a nővel, akinek belső monológjait korábban olvastam. Talán Bobby őrizte meg magából a legtöbbet, ami felfelé húzza az élményt, mert ő volt a kedvencem a könyvben. Belőle viszont sokkal inkább a homoszexuális, mint a biszexuális oldalt látjuk, ami felborítja a három főszereplő kapcsolatát.


A legnagyobb szívfájdalmam a kapcsolatok átalakulása volt: az ember valahogy még megbocsátja, ha az eseményeknek csak harmadát látja viszont, de ha egy jelenetben kicserélődnek a szereplők, és a könyv egyik fontos figurája meg sem jelenik, az már nem lesz ínyére. Ahogy feljebb említettem, a könyvben egy olyan különleges szerelmi háromszöggel van dolgunk, amiben mindhárman egyformán szeretik egymást – itt egyikük viszont felesleges harmadiknak érezte magát.


Aki meg szeretne ismerkedni a történettel, az inkább a könyvet válassza, és olvasás után jó sokáig várjon a filmmel, egyéb esetben csalódás lesz a vége. A hangulat, az intimitás, a végkifejlet, de még a mondandó is teljesen új irányt vettek, cserébe csak a zene kárpótol. Sajnos viszont a zene ereje sem végtelen, ezért a film hibáit nem tudja orvosolni. Azt hiszem, el kéne végre néhány olyan rendező, aki nem fél a narrátor alkalmazásától, mert sokkal maradandóbb élmény lett volna a film, ha legalább egy (de inkább két) szereplő hangját is hallhattuk volna. Így csak apró teasütemény ahhoz a háromszintes tortához képest, amit a regény nyújt.

Értékelésem: 10/6


BUDAPEST PRIDE BLOGTURNÉ NYEREMÉNYJÁTÉK

Természetesen a megszokott játék sem maradhat el! :) Három nyeremény könyv vár a szerencsés nyertesre: 1 példány Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el,  1 példány Ryan Loveless: Ethan és Carter, és 1 példány Becca Prior: A tanítvány. Alább elolvashatod minden blogger kedvenc LMBT hírességét, közéleti személyiségét, a Te feladatod pedig, hogy beírd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy mely blogon kiről olvashattál. Figyelem: 72 óra áll rendelkezésre a nyertesnek az értesítő e-mailre válaszolni. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Kizárólag magyarországi címre postázunk! Sok szerencsét!


CHRIS COLFER 1990. május 27-én született Clovisban, Kaliforniában, az Amerikai Egyesült Államokban. Gyermekkorától érdekelte a színészet, akkor vált ismertté, mikor megkapta Kurt Hummel szerepét a Glee - Sztárok leszünk! című sorozatban. A stáb legfiatalabb tagjaként mind a hat évben csillogtathatta énektudását. 2012-ben főszerepet játszott a Villámcsapás című filmben. Jelenleg egy eddig eddig címtelen filmen dolgozik, mely Noël Coward forgatókönyvíró életét mutatja be, Chris-szel a főszerepben. Leginkább azért kedvelem Chris-t, mert a való életben is nyíltan vállalja melegségét, és az sem titok, hogy emiatt sokan zaklatták az iskolában. Glee-ben nyújtott alakításáért 2011-ben Golden Globe-díjat kapott, melyet az LGBT közösség zaklatott tagjainak ajánlott. Aktívan támogat mindenféle, az LMBT közösség tagjait segítő szervezetet, immár öt megjelent könyvéből gyakran bocsát dedikált példányokat aukcióra, a bevételt jótékonysági szervezeteknek ajánlva.

A Budapest Pride Blogturné további állomásai:
Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)