„Honnan kellene tudnom, hogy mi valódi, és mi nem az? Látszólag én vagyok az egyetlen, aki képtelen megkülönböztetni a kettőt.”
INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: To All The Boys I've Loved Before
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2015
Oldalak száma: 358
Nyelv: magyar
Fordító: Tóth István
Kötéstípus: puhatáblás
ISBN: 9789633994825
FÜLSZÖVEG
Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.
VÉLEMÉNYEM
Több mint két éve annak, hogy megvettem ezt a könyvet, eddig valahogy mégsem került a kezembe. Bevallom, a közeledő filmadaptáció, illetve az életemben bekövetkezett események sarkalltak arra, hogy ezúttal ne hagyjam ki az élményt, és a nyarat kihasználva olvassam el a könyvet. Egyrészt sajnálom, hogy nem tettem hamarabb, másrészt viszont nagyon jót tett most a lelkemnek, így talán pont a megfelelő időben találtam rá. :)
A történet főszereplője Lara Jean, aki kiskorában elveszítette édesanyját, így apukájával és két lánytestvérével, az idősebb Margot-val és a fiatalabb Kittyvel éli mindennapjait. Megtudjuk azt is, hogy szerelmes a Josh nevű szomszéd fiúba, aki azonban Margot barátja. Persze Lara Jean igyekszik mindig lezárni a szerelmeit, amik rendre viszonzatlanok, így egy-egy szerelmes búcsúlevelet ír, amiben leírja szerelmének kialakulását, valamint dicsérő és kevésbé kedves szavait is. Amint elkészült, egy megcímzett borítékba teszi őket, de postára adás helyett egy pávakék kalapdobozban rejti el a titkos leveleket, hogy akinek szól, soha ne olvashassa el.
 |
| Egy, a könyvhöz készült montázs, kicsit átszerkesztve :) (Az eredeti forrása ide kattintva érhető el.) |
A helyzet azonban bonyolódik, amikor Margot főiskolára megy, s az egyik levél címzettje, Peter megjelenik, hogy számon kérje Lara Jeant - valahogy ugyanis mind az öt eddig megírt levél feladásra került, és a lánynak magára maradva kell megbirkóznia a következményekkel - főként azzal, hogy nővére barátja, Josh is kézhez kapta a neki szánt irományt...
Így indulnak be az események, Lara Jean azonban nem túl jó a dolgok azonnali lereagálásban, inkább szép kis hazugságot hoz össze, hogy ne kelljen szembenéznie Josh-sal. Arra viszont maga sem számít, hogy az egész nem lesz olyan egyszerű, mint ahogy ő elképzelte. Nem mondom, hogy kicsit sem kiszámítható, mi fog történni, de alapvetően egy csupaszív regénnyel állunk szemben, így ezt nehezen tudnám felróni neki.
Mostanában nem akadt olyan könyv a kezembe, amely a tipikus középiskolai életet mutatná be (sajnos nem is igazán kötöttek le ezek az elmúlt időszakban), de azt kell mondanom, itt határozottan átjött az életérzés. Egy pillanatra annak ellenére is Lara Jean életébe vágytam, hogy annak idején örömmel hagytam magam mögött a gimnazista éveket. Itt most szinte csodálatos élménynek tűnik mindez, amikor minden nap a családod körében vagy és olyan dolgokra is jut időd, mint a délutáni sütisütés, vagy éppen a ház spontán kidekorálása egy-egy alkalomra.
 |
| A könyv annyira megihletett, hogy én is levélírásba kezdek, bár ezek sosem jutnak majd el a címzettekhez :) (Az Instagram-fiókomra feltöltött eredeti kép ide kattintva érhető el.) |
A karakterek egész életszerűek: tetszett, hogy Josh személyében megkaptuk a tipikus szerény szomszéd srácot, Peter viszont hozza a kemény rosszfiút, akiről persze tudjuk, hogy vajból van a szíve. Lara Jean pedig épp olyan esetlen és olykor tanácstalan a szerelmet illetően, mint a legtöbbünk - arról nem is beszélve, hogy a hirtelen fellépő eseteket olykor komikusan reagálja le.
Régen fordult elő velem utoljára, hogy két nap alatt végeztem egy könyvvel - ami részben a szabadidőm alapos megcsappanásáról tesz tanúbizonyságot -, ugyanakkor az is biztos, hogy ez a könyv könnyen magával ragad, észre sem veszed és falod az oldalakat. Meg is lepődtem, milyen hamar végeztem vele. A végén pedig egy félig nyitott lezárást kapunk - mint utóbb rájöttem, mindez azért van, mert a könyv kapott folytatást, amiből remélhetőleg kiderülnek az események, és egy újabb ember jelentkezik majd a megkapott levéllel. Nos, kíváncsian várom, hogy azt is olvashassam - már csak be kell szereznem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése