Gayle Forman: Ha maradnék

Körülbelül másfél éve találkoztam a Ha maradnék filmelőzetesével a moziban, és már az annyira szívszaggatóan hatott, hogy a lepergése után egyből összenéztünk tesómmal: ezt a könyvet meg kell szereznünk. Bár már maga a megvétel is külön sztorivá vált, végül polcra került a könyv, hogy idén nyáron aztán sort is keríthessek rá.

INFORMÁCIÓK

Eredeti cím: If I Stay

Kiadó: Ciceró

Megjelenés: 2012 (első magyar 2011)

Oldalak száma: 258

Nyelv: magyar

Fordító: Rudolf Anna

Kötéstípus: kartonált

ISBN: 9789635397501

FÜLSZÖVEG

Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit. Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted. Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.

Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?

VÉLEMÉNYEM

Be kell vallanom: nagyon féltem ettől a regénytől. Gyakran előfordul, hogy az ember olyan sokat vár valamire, hogy gondolatban előre piedesztálra emeli, és megelőlegezi neki a kedvenc jelzőt. Valahogy így voltam a Ha maradnékkal is, épp ezért nagy kő esett le a szívemről, amikor a hátlapot lecsukva elégedett voltam azzal, amit olvastam.

Ahogy az a fülszövegből is kiderül, főszereplőnk, Mia különös helyzetbe kerül: a saját életéről (vagy haláláról) kell döntenie annak tudatában, hogy a szülei meghaltak, és talán sosem láthatja őket viszont. Nem tudja, mi várhat rá, ha meghal, viszont tudja, mi mindent vesztett el az életből. Ahogy Mia mérlegeli eddigi életútját, úgy ismerjük meg a családját, a legjobb barátnőjét, Kimet, s végül a szerelmét, Adamet. Nagyon szerettem azokat a perceket, amelyeket a családjával töltöttünk, pedig ezek csupán egy-egy szeletet képeztek a nagy egészből, és kronológiailag sem voltak rendszerezve.

Sokaknak talán elrettentő lehet a fülszöveg, mert nem szeretnek az élet-halál témájához nyúlni, de úgy gondolom, nekik is érdemes lenne kezükbe venni ezt a könyvet. Az olvasás előtti félelmem egyik oka az volt, hogy mi lesz, ha túl filozofikus lesz a regény? Biztos, hogy erre van szükségem? A nyár közepén ilyen komoly témába keveredni? Szerencsére hamar kiderült, hogy semmi töményet nem kapunk: Forman olyan könnyeden és hétköznapian kezeli Mia döntésének nehéz körülményeit, hogy azt bármely olvasó megértheti, mert nem szükséges lexikon az üzenetek megfejtéséhez. Szinte észre sem vesszük, és a kérdés már ott lappang a fejünkben: mi mit tennénk Mia helyében?

Őszinte leszek: nem tartott sokáig válaszolnom a kérdésre, de aztán hamar gondolkodóba estem. Alapvetően életpárti vagyok, így biztos voltam benne, hogyan döntenék. Aztán jobban belebújtam a témába: ugyanígy éreznék akkor is, ha (soha ne történjen meg!) egyedül maradnék? Végül arra jutottam, hogy bármilyen határozott is vagyok ebben a témában, a döntésem a kialakult helyzettel együtt gyökeresen megváltozna. Olvasás közben ugyanez játszódott le a fejemben, egy ideig biztos voltam benne, hogy pontosan tudom, hogy fog dönteni Mia, de a végére elbizonytalanodtam, aztán alaposan meg is lepett az írónő.

Nagyon tetszett, hogy az egész történetet átszőtte a zene, ráadásul a kötetben előforduló számok külön, oldalszámmal együtt is fel voltak sorolva a végén. A zene volt az, ami összekötötte Miát és Adamet, akiknek igazán irigylésre méltó a kapcsolata – nem is tudom, mikor olvastam utoljára ennyire gyönyörűen megírt szerelmespárról. A zenelistán kívül kaptunk még egy interjút a szerzővel, illetve egy rövid írást arról, hogy igaz történeten alapszik a könyv, mindkettő igazi csemege az olvasók számára.

Mindenkinek ajánlom ezt a kötetet, kortól és nemtől függetlenül, azt hiszem, felkerült a must read listámra, azok közé a könyvek közé, amelyek elolvasására próbálom rábeszélni az ismerőseimet. Komoly gondolatébresztő, de nem esik túlzásokba, nem akarja megmondani, hogyan éljünk vagy mit tegyünk egy kétes helyzetben, mégis iránytűként szolgálhat hozzá. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára emeltem le a polcról.