Történt egyszer, hogy fogtam magam,
és valamiért úgy döntöttem, hogy szeretem a sci-fit. Nem tudom,
mi alapján jutottam erre az elhatározásra, hisz igen csekély a
témában látott filmek aránya, könyv meg eddig nem is volt a
képzeletbeli sci-fi polcomon. Most nem csak felkerült rá egy, de
próbálok ördögi terveket gyártani arra, hogy olvastassam el
minél több embertársammal. Azt hiszem, ez a könyv teljesen
átmosta az agyam.
INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: The Martian
Kiadó: Fumax Kiadó
Megjelenés: 2014
Oldalak száma: 358
Nyelv: magyar
Fordító: Rusznyák Csaba
Kötéstípus: keménytáblás
ISBN: 9789639861831
RENDELD MEG ITT!
FÜLSZÖVEG
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg. Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad.
Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne. Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
VÉLEMÉNYEM
Annyian írták le előttem a
véleményük erről a könyvről, hogy először arra gondoltam:
teljesen felesleges értékelést írnom róla, a többiek már
mindent elmondtak helyettem. Aztán eszembe jutott: mi van, ha csak
egyetlen egy ember is lesz, aki rajtam keresztül találkozik a
könyvvel? Na, ezt a lehetőséget nem lehet kihagyni, mert amióta
letettem ezt a könyvet, belső kényszert érzek arra, hogy minél
több embert rávegyek az elolvasására. A poén az, hogy ettől az
én életem nem lesz gazdagabb, ha viszont az olvasás mellett
döntötök, akkor a tiétek igen! ;)
Gyakran említem a bejegyzésekben,
hogy ha egy könyv sokaknak tetszik, akkor mindig megpróbálom
kideríteni, miért lett annyira sikeres az olvasók körében. Alig
egy oldalt haladtam A marsival, már rájöttem, mi fogott meg annyi
embert: a humor! A szarkazmus, irónia és vulgár szavak
vegyületének köszönhetően nyújt tökéletes szórakozást a
könyv.
Mark Watney szerepében Matt Damon a Mentőexpedícióban. |
Bár főszereplőnk, Mark Watney szó
szerint az életéért küzd a Marson, próbál optimista maradni, és
ha kell, viccet csinál a saját helyzetéből is. Rendkívül
szerethető karakter és könnyű azonosulni vele. Mikor elkezdtem
olvasni a regényt, azt hittem, az ő egyszemélyes, túlélésért
folytatott harcát olvashatjuk majd, de ez nem így történt:
naplóbejegyzései sorát egyszer csak a NASA földi központja
váltotta fel, így a két bolygón történt eseményeket felváltva
követhettük.
Sci-fihez mérten Andy Weir remek
munkát végzett: Mark minden egyes mozdulatáról aprólékos
leírást és alátámasztást kapunk, legyen az fizika, kémia,
informatika vagy botanika. Bevallom, a történet elején kétszer is
el kellett olvasnom a részletes leírásokat, de ahogy haladtam
előre, egyszerűen alkalmazkodtam a környezethez, és már Markkal
együtt számolgattam a solokat és a kalóz-ninjákat. Tudom, most
olyan, mintha zöldségeket beszélnék, de ha elolvassátok a
regényt, érteni fogjátok, miről beszélek. :)
Mark Watney (Matt Damon) a Mentőexpedícióban bemutatott Marson. |
Mark viszont tényleg nem
hajlandó feladni. Nagyon kevés az olyan élethelyzet,
amire azt mondhatnánk, hogy Mark Watneynak ehhez képest piskóta
volt az élete. Lekésted a buszt, és csak fél nap múlva jön a
következő? Mark Watney a nagybetűs MARSON ragadt, és nem a húsz
kilométerre eső faluban. Eltévedtél egy nagyvárosban, és
elkésel egy fontos találkozóról? Ez az ember a poros Marson
próbál meg eljutni egyik helyről a másikra! Érted, ez a
bolygó olyan régi, hogy már rozsdás! Ugye, mennyivel
könnyebb az élet a Földön?
A Pathfinder landoláskor készített képe a Marson. |
Ha egy szóban kéne összefoglalnom
ezt az élményt, azt mondanám, lenyűgöző. Nemcsak a technikai
részletekre, hanem a humorra is vonatkozik eme megállapítás: a
párbeszédek egész egyszerűen akkor is viccesek, ha tudjuk, a
NASA-nál közel sem mehetnek olyan lazán a dolgok, ahogy azt a
szerző elénk tárja. Folyamatosan pörögnek az események, egymás után érkeznek az érzelmi hullámok, ahogy haladunk előre - már ha bírjuk szusszal, mert én nem egyszer voltam annyira kíváncsi, hogy egyszerűen előrelapoztam pár oldalt. (Ne nézz így rám, Te is előre fogsz lapozni!)
Letehetetlen, elgondolkodtató, fantasztikusan
szórakoztató – egy olyan olvasmány, amit tíz év múlva is
leveszek majd a polcról, hogy újra és újra könnyesre nevessem
magam rajta. Ó, és még valami: ha valaha tényleg embert küldünk
a Marsra, azt kívánom, egy köztünk élő Mark Watney legyen az!
OLVASS BELE A BAGOLYRA KATTINTVA! |
Egy kis bónusz zene - ugyan már, Watney, tudom, hogy titkon imádod a diszkót! :)
Nagyon jó bejegyzés lett! Kár lett volna nem megírnod! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen, nagyon aranyos vagy! :)
TörlésÉn is örülök, hogy megírtad ezt a bejegyzést, mert nagyon örülök, hogy neked is ennyire tetszett. Annál is inkább, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy Zsófinak is fog tetszeni, ugyanis most kezdte el és máris kifogásolja a sok "tudományt". :) Ha pedig így indul neki, akkor nem biztos, hogy átveszi a hangulatát, ami pedig fantasztikusan jó. Szóval én teljesen egy véleményen vagyok veled. Éljen. Mark Watney és a Mars!! :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy örömet okozhattam! :) Ne hagyd, hogy a tudomány miatt abbahagyja, inkább ugorja át azokat a leírásokat! Bár én azokat a részeket is nagyon élveztem, ebben az esetben a cél szentesítheti az eszközt. :)
VálaszTörlésElolvasta :), de saját döntése volt. Viszont a hónap könyve rovatunkban (hamarosan jön) megejtünk róla egy kis vitát, mert azért ahhoz ragaszkodtam, hogy bekerúljön. :)
TörlésMár alig várom az összeállítást! :) Ne hagyd magad! :D
Törlés