2015. május 2.

Alice Walker: Kedves Jóisten

Szívszaggató és egyszerre szívmelengető, tragikus, és mégis nevettető – leginkább ezekkel az ellentétekkel jellemezhető Alice Walker Kedves Jóisten című regénye, a feminista irodalom elindítója, melyért az írónő Pulitzer-díjat kapott.

INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: The Color Purple
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Megjelenés: 1987
Oldalak száma: 256
Nyelv: magyar
Fordító: Dezsényi Katalin
Kötéstípus: puhatáblás
ISBN: 963074029X

FÜLSZÖVEG
A fehér déli irodalom kulcsalakja az elpusztíthatatlan és önpusztító, józan és rögeszmés, istenváró és istenkáromló, könyörületes és kegyetlen ember. A színes bőrű Alice Walker a georgiai Eatontonban született, nyolcgyerekes szegény családban. Mint ízig-vérig déli író, érzi, tudja, hogy a déli ember nem véletlenül olyan, amilyennek az irodalom ábrázolja. Nála azonban a déli típus a feketeközösség világában jelenik meg – s többnyire asszony.

„Csak nézd meg magad – vágja a Kedves Jóisten hősnőjének fejéhez a férje. – Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy. Az istenbe, egy nagy nulla vagy.” És Celie, akinek fejlődését tizennégy esztendős korától egy emberöltőn át kísérjük figyelemmel, s aki hosszú-hosszú éveken át csak Istenhez írhatta leveleit, a maga embersége és két szeretett asszony segítsége révén mégis megáll a lábán, és szembefordul a sokszoros átokkal: „Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet, hogy főzni se tudok… De itt vagyok.” Keresetlen egyszerűségében felemelő, mozgósító mű Alice Walker regénye, amelyből Steven Spielberg készített nagy sikerű filmet.


VÉLEMÉNYEM
Sok minden kavarog a fejemben eme rövidke levélregénnyel kapcsolatban, mert a tartalmát tekintve annyi mindenről szólt, hogy összeszámolni sem tudom. Jóval többet mutat feminizmusnál: testvéri és baráti szeretet, szerelem, elnyomás, kihasználás, bátorság, önmagunk elfogadása – és ami a legfontosabb, hogy mindezt a bőrszínre való tekintet nélkül.

Celie élete olyannyira tragikusnak tűnik, hogy a legtöbbünknek eszünkbe juthat: a helyében már réges rég elmenekültünk volna ebből az életből. De Celie nem azért nem szökik el, mert nem akar, hanem mert nem tud, és a Jóistennek címzett levelei megmentik a lelkét is. Az egész regényen – egy életen – keresztül olvasható levelek egyben Celie fejlődését is kísérik: míg az elején szinte érthetetlenek a levelei, és hemzsegnek a helyesírási hibáktól (személy szerint néhány mondatot kétszer is el kellett olvasnom, hogy megértsem), a végére sokkal szebben fogalmaz, és a hibái is ritkulnak.

Celie (Whoopi Goldberg) Steven Spielberg 1985-ös feldolgozásában.

Leginkább az tetszett a regényben, hogy egy teljesen új szemszögből ismerhettük meg a világot, méghozzá a feketék szemszögéből: Alice Walker kertelés nélkül mutatja be ugyanazt a világot, melynek fehér változatáról már több száz regény született, mégis meglepő az őszintesége. De nem csak ez, hanem az Istenről alkotott képe is döbbenetes, mégis szerethető, akár vallásosak vagyunk, akár nem – ki merem jelenteni, hogy filozófiai magasságokba emelkedve mondja el a véleményét a bennünk lakozó Istenről.

Albert (Danny Glover), Celie (Whoopi Goldberg),
Shug Avery (Margaret Avery) és Grady (Bennet Guillory) a filmben.

Meglepő, ugyanakkor csodás fordulatokat tartogatnak a levelek, és az első oldaltól az utolsóig pörögnek az események – már-már lehetetlen a regény, hiszen mindig tudni akarom, milyen meglepetést tartogat a következő írás. A női karakterek erősek és szerethetők, a férfi karakterek talán túlságosan valódiak – de ez adja a történet szépségét. Köszönöm ezt a felejthetetlen élményt Alice Walkernek, aki örökre megváltoztatta a magamról és másokról alkotott képet!

Értékelésem: 10/10

4 megjegyzés:

  1. Már nagyon rég el akarom olvasni ezt könyvet, a bejegyzésed után, most már ideje lesz bele is kezdenem. :)
    zsófi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy sikerült meggyőznöm! :) A filmet se hagyd ki, nagyszerű lett az is, de csakis a könyv után! :)

      Törlés
    2. Ebben a sorrendben szeretem én is :)

      Törlés