2015. június 24.

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Ha egy könyv körül nagy a felhajtás, akkor a legtöbb könyvszerető ember kíváncsi lesz: vajon mi lehet a siker titka? Így történt ez A könyvtolvaj és szerény személyem között is: a testvérem, miután elolvasta a könyvet, szinte meg sem tudott szólalni róla úgy, hogy ne szökjön könnycsepp a szemébe. Azt hiszem, valahol megértem, mire gondolt - de különbözik a véleményünk egy-két dologban.

INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: The Book Thief
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés: 2014
Oldalak száma: 598
Nyelv: magyar
Fordító: M. Nagy Miklós
Illusztrálta: Trudy White
Kötéstípus: kartonált
ISBN: 9789633831908

FÜLSZÖVEG
1939. A náci Németország. Az ország visszafojtja lélegzetét. A halálnak sohasem volt még ennyi dolga.
Liesel, egy kilencéves kislány a nevelőszüleivel él a Himmel utcában. A szüleit koncentrációs táborba vitték. Liesel könyveket lop. Ez az ő története meg a Himmel utca többi lakójáé, amikor a bombák hullani kezdenek.


FONTOS INFORMÁCIÓK 
ez a kis történet 
egy lányról 
egy harmonikásról 
néhány fanatikus németről 
egy zsidó bokszolóról 
és egészen sok lopásról szól.
MÉG VALAMI, AMIT TUDNOTOK KELL 
A HALÁL HÁROMSZOR FOGJA 
MEGLÁTOGATNI A KÖNYVTOLVAJT.

VÉLEMÉNYEM
Mielőtt belevágnék a könyv értékelésébe, néhány dolgot nem árt tudni rólam: a II. világháború, és azon belül a náci Németország a kedvenc témaköreim közé tartozik. Talán ez az egyik oka annak, hogy túl magasra tettem a mércét A könyvtolvaj elolvasása előtt – a másik Tesóm ajánlása volt, amire a bevezetőben is utaltam.

Tulajdonképpen tetszett a regény, bár egész mást kaptam, mint amire számítottam. A fülszöveg alapján egy pörgős, háborús nagyvárost képzeltem el, ahol egy kislány úgy lop könyveket, hogy közben az életével játszik. Itt azonban szó sincs ilyesmiről: helyszínünk egy fikciós német kisváros, Molching (München külvárosa), ahová szinte csak a bombákkal ér el a háború. Be kell vallanom, egyáltalán nem ütött meg a háború légköre olvasás közben, pedig állandóan jelen volt: éhezés, lopás, behívás, szegénység, zsidók.

Nem tudom, mi volt az oka annak, hogy a légkör megteremtése elmaradt: hiszen a narrátor nem más, mint a nagybetűs Halál, aki számszerű tényként közli velünk az áldozatok számát, sőt, némely esetet pontosan le is fest. Azt hiszem, a narrátor újszerűsége az egyik, ami annyi embert megragad ebben a regényben: sok újat már nemigen lehet mutatni e téren, úgyhogy Markus Zusak igazán kitett magáért. Nem éreztem viszont kifejtettnek ezt a szálat: a Halál ember is, meg nem is, ott is van, meg nem is; rálép a dolgokra, érzi az illatokat, a gyermekek néha érzik (?), hogy ott van, de nem tudjuk, pontosan hová viszi az összegyűjtött lelkeket. Bár állandóan az ő gondolatait halljuk, meglehetősen keveset tudunk meg róla; örültem volna egy részletesebb kifejtésnek e téren.

A hátországról sajnos Zusak sem tud újat mondani – ez persze nem jelent problémát, hiszen a főszereplő kislány, Liesel élete egy egyedi élettörténet. A környezete viszont ugyanaz a sablon, amit bármelyik háborús regényben olvashatunk. A náci Németországról csak unalomig hajtogatott kliséket kapunk, megint kiderül, hogy a nácik is emberek voltak (még mindig nem tudom elhinni, hogy ez rajtam kívül senkinek sem nyilvánvaló), és a Halálnak is van szíve. Ha viszont már fejtegetni kezdjük, miért működött olyan „jól” a harmadik birodalom, akkor nem ártana hanyagolni az olyan megjegyzéseket, mint az „egy hüvelyk magas”, vagy hogy karácsonykor a „Mikulás” tett ajándékot a fa alá (sajnálom, de ha már próbál figyelni a történelmi hitelességre, akkor a kulturális oldalt sem ártana megtekinteni).


Ha már kifejtettem a könyv negatív oldalait is, talán jöjjön egy kis pozitívum: bár a környezet nem abba a csoportba tartozik, amiből ki sem tud szakadni az ember, egyszerűen annyira kíváncsiak vagyunk a cselekményre (vagy inkább a halálra), hogy csak pörögnek az oldalak, észre sem vesszük, és már a felénél tartunk. Maga a regény ugyanúgy szól a szeretetről és a barátságról, mint a szavak hatalmáról. Együtt lopjuk a könyveket Liesellel, együtt ódzkodunk egy csóktól, együtt tanulunk meg írni és olvasni, együtt lelünk új családra és barátokra, együtt élünk át minden veszteséget. Filmként peregnek előttünk a lapok, és azt hisszük, mi irányítunk, pedig valójában nem így van: a könyv vezet minket, azt akarja, hogy meghallgassuk a meséjét, aztán kifacsarjon és eldobjon, mint egy fél citromot – hogy aztán a citrom megmaradt része elmondja a véleményét erről a könyvről.

Most hát, kedves olvasóm, hogy elolvasod-e ezt a könyvet, az csak rajtad áll, de ha engem kérdeznél, azt mondanám: tegyél egy próbát! Néhány könnycseppen kívül semmit sem veszíthetsz, viszont nyerhetsz magadnak egy olyan történetet, ami segít majd máshogy látni a könyveket, az életet, a halált – és a színeket.

Értékelésem: 10/9

4 megjegyzés:

  1. Én sem voltam száz százalékig elégedett a könyvvel, bár számomra először a Halál elbeszélése volt fura és a történet lassúságával volt problémám. Egy idő után viszont ezt mind megszoktam, és úgy fejeztem be a könyvet, hogy kedvenc lett. :D
    A film is nagyon jó volt.:) Utóbbinak ráadásul sikerült meghatnia, bár ezt a filmzenének tudom be. xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem Tesóm előre elmondta, hogy a Halál lesz az elbeszélő, úgyhogy erre fel voltam készülve. :) Tényleg lassan haladtak az események, de annyira kíváncsi voltam, hogy mi fog történni, hogy csak azért olvastam. :D Erre kb. minden előrejelzést az utolsó 80 oldalba tett be... na szép. :D
      A filmről terveim szerint szombaton hozok külön értékelést, mert olyan sokat írtam róla. Könyvadaptációként szerintem lett túl jó, de önálló filmként állja a sarat. :) A zene tényleg gyönyörű volt!

      Törlés
  2. Én először filmen láttam, így tudtam, hogy miről szól, de még így is zavartak az előreutalások. A mindentudó Halál tényleg kitett magáért :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira mérges voltam, mikor lelőtte a végét. :D Nem mintha nem sejtené az ember, hogy mi fog történni, de mikor félvállról odavetik neki, hogy "ez van, nem érdekel, hogy elmondom-e előre", azért olyankor pislog egy párat. :D

      Törlés