2019. február 7.

Emily M. Danforth: Cameron ​Post rossz nevelése

Hosszú kihagyás után, az őszi szemesztert lezárva kezdtem bele Cameron Post történetébe, és ha volt is halvány sejtésem arról, milyen élményt nyújt majd a könyv, minden bizonnyal tévedtem.

INFORMÁCIÓK
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2019. február 5.
Oldalak száma: 440
Nyelv: magyar
Fordító: Todero Anna
Kötéstípus: puhatáblás
ISBN: 9789632932132
RENDELD MEG ITT!

FÜLSZÖVEG
Amikor ​a tizenéves Cameron Post szülei autóbalesetben váratlanul meghalnak, a lány első, sokkoló reakciója a megkönnyebbülés. Az suhan át az agyán, hogy hála az égnek sosem fogják megtudni, mit tett pár órával korábban: a legjobb barátnőjével csókolózott a szénapadláson. Szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénje és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyja költöznek be hozzá. Vam tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz – de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani.

Egy napon a középiskolájába érkezik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság... De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy „helyrehozza” az unokahúgát – az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt.


A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket. A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.

VÉLEMÉNYEM
Először az Athenaeum újdonságai között figyeltem fel a regényre: a fülszöveg elég nagy hatással volt rám ahhoz, hogy azonnal várólistára kerüljön a könyv, és amikor lehetőségem nyílt elolvasni, nem kellett kétszer átgondolnom, hogy belefér-e az időmbe. (Egyébként nem fért volna, de mint minden könyvélmény, amely az emberre nagy hatást gyakorol, így ez is megérte.) Bár testvéremmel többször is olvastunk már LMBTQ témában, mindig homoszexuális férfiak voltak az elbeszélők, így külön örömömre szolgált, hogy ezúttal egy leszbikus lány/nő történetét ismerhettem meg.

Itt van tehát főszereplőnk, Cameron, akinek három felosztásban ismerhetjük meg az életét: az elsőben 12 éves énjét, aki még épphogy elindult a kamaszodás felé vezető úton és próbálja megismerni önmagát és a szerelmet. Ezt a rövid szakaszt, amelyre szüleinek halála nyomja rá bélyegét, a középiskolai évek követik, amelyben már vallásos nagynénjéé a gyámkodás szerepe. Ő az, aki - úgymond - közelebbről is bevezeti az egyház és tanításainak világába. Őszintén szólva ez a rész volt a kedvencem a regényben, pontosan azért, mert az írónő kitűnő érzékkel mutatta be a tinédzser Cameron mindennapjait: nem azt sugallta, hogy nők iránti vonzódása miatt máshogy kéne tekintenünk rá, épp ellenkezőleg, hogy ő is ugyanolyan tizenéves, mint bárki más, ugyanazokkal a problémákkal küzd, és ugyanolyan tiszta a szerelem, amit érez, mint bárki másé. Ez volt az a rész, amelyet legszívesebben minden ember kezébe nyomnék, főleg azokéba, akik ellenzik az egyneműek kapcsolatát, hogy ők is értsék: az, hogy ki kit szeret, nem megkülönböztető alap.

Bevallom, amikor eljött annak az ideje, hogy Cameron az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont növendéke legyen, erős félelmeim voltak azzal kapcsolatban, hogy ott milyen procedúráknak vetik majd alá. Kellemesen csalódtam, az Ígéret ugyanis olyan barátságos helynek bizonyult, hogy hamar megszoktam Cam új otthonát, és szerettem az itteni perceit. Húsba-vágó volt ebből az idillikus képből felriadni: olvasás közben annyira magával ragadott ennek a bentlakásos intézménynek a légköre, hogy újra és újra rá kellett döbbennem, hogy amit olvasok, igencsak távol áll az idillitől, és valójában egy olyan rendszerről van szó, amely bentlakóitól saját identitásuk tagadását követeli meg. Sőt, nemcsak önmaguk megtagadását, hanem egyben utálatát is, hogy azok, akik "természetellenes szexuális perverziókkal" érkeztek oda, egyenesen undorodjanak maguktól, a bűnöktől, amiket elkövettek, és a "gyógyulás" útjára lépjenek - legyen szó homoszexuálisokról, biszexuálisokról vagy szenvedélybetegekről. Mindezt a Biblia közvetítésével.

Mindenképp kiemelendő a regény stílusa, amely szinte szépirodalmi magaslatokba emelkedve kalauzol minket végig Cameron életszakaszain, s amelyben teljes mértékben az érzékeken van a hangsúly. Itt elsősorban nem a tapintásra, érintésre gondolok, bár kétségkívül ennek is - mint oly sok összetevőnek, ha szerelemről van szó - nagy szerepe van. A hangulatteremtést azonban azok a rettentően érzéki leírások szolgáltatják, amelyek az orrunkba csalják a sütemények cukros-fahéjas illatát, szánkba a borsmentalikőr csípős ízét, vagy épp megizzasztják homlokunkat a forró montanai levegőben. Olyan adottság ez Emily M. Danforth kezében, amellyel tökéletesen festi meg egy amerikai kisváros miliőjét, s minden egyes tájat, amerre csak utunk vezet - s olyasmi, amely Todero Anna fordításának köszönhetően sértetlenül ér el hozzánk, olvasókhoz is.

A regény színvonalát azonban más is emeli, ez pedig az a rendkívül gazdag intertextualitás, amely készséggel járul hozzá, hogy valóban az 1990-es évek elején érezzük magunkat. A filmrajongó Cameron tucatjára nézi a megelőző korszak klasszikusait, s rengeteg zeneszám csenghet a fülünkben a rádióból, vagy valamelyik válogatáskazettáról. Kazettát mondtam volna? Nos, igen, természetesen az említett filmek sem DVD-lemezeken pörögnek, hanem kedvenc videólejátszónkban, amely a szalag lejártával elejére pörgeti, s újra lejátssza a tékából választott filmet. (A könyvben elhangzó filmekről készítettem egy listát, amelyet ide kattintva elérhettek Snitten.) A filmek és dalok mellett egyébként több szöveges anyag is előfordul a regényben, így az Ígéret prospektusa, levelek, képeslapok, falfeliratok és rajzok is, amelyek színesebbé teszik az olvasást.

Összességében remek olvasmányként könyveltem el Cameron ​Post rossz nevelését, amely az első oldalakkal magába szippantott, s amelytől nehezen, apró könnyektől csillogó arccal búcsúztam el az utolsó sorok olvasása után. A regényből készült film tavaly elnyerte a Sundance Filmfesztivál nagydíját, így rövidesen arra is sort kerítek majd, kíváncsian várom, hogyan sikerült vászonra vinni Cameron történetét. A regény egyik legnagyobb előnye - legalábbis én úgy vélem - hogy nemcsak azoknak szól, akik már egyébként is támogatják a melegek elfogadását, hanem párbeszédre kíván lépni azokkal, akik bűnként, betegségként kezelik az azonos neműek vonzódását. A szerző nem meggyőzni akarja a támadókat felfogásuk helytelenségéről, hanem bebizonyítani, hogy egyformák vagyunk, s ezzel elgondolkodtatni az olvasót. S a Quake tó története, amely végig jelen van a történetben, mindig emlékeztet majd minket arra, hogy a legnagyobb tragédiából, a mindent elsöprő erőből is születhet valami csodálatos - s talán épp régi énünk kiirtása (vagy annak kísérlete) vezethet el igazi önmagunkhoz.

KÖSZÖNÖM A KÖNYVET AZ ATHENAEUM KIADÓNAK!

A képek forrása a Cameron Post rossz nevelése (2018) film IMDb adatlapja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése