Időutazás a XX. századból a XVIII. századba, mindez Skóciában, egy talpraesett főhősnő közvetítésével? Azt mondod, ehhez még romantika is társul? Akkor már csak egy kérdésem van: melyik könyvről beszélsz, és honnan szerezted?
INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: Outlander
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Megjelenés: 2010
Oldalak száma: 912
Nyelv: magyar
Fordító: Farkas Veronika
Kötéstípus: kemény táblás védőborítóval
ISBN: 9789632453798
FÜLSZÖVEG
1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen "sassenach" lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön...Urunk 1743. évében.
Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet...továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.
VÉLEMÉNYEM
Bizony sokáig szemeztem Diana Gabaldon vaskos regényével, mire végre a kezeim közé akadt – igaz, a Karácsonyra kapott könyv csak fél évig lapult a polcomon, korábban sokáig szerepelt a kívánságlistámon. A kíváncsiság, mint mindig, most is úrrá lett rajtam, így előhatároztam: még a sorozat előtt elolvasom a regényt – és milyen jól tettem!
Rögtön az első részben megismerkedünk Claire-rel, a regény főhősével, aki első kézből meséli el a történeteket. Személy szerint mindig az E/1-ben írt történetekkel tudtam a legjobban azonosulni, és ez most sem volt másképp: hatalmas pozitívumot jelentenek az első kézből kapott történések, mert annak ellenére, hogy így néhány eseményről lemaradunk, teljesen beleolvadunk a történetbe. Az ember észre sem veszi, és már együtt lélegzik, együtt dobban a szíve a karakterekkel, velük együtt fél vagy izgul a kalandok során.
 |
| Claire Beauchamp (Caitriona Balfe) a sorozatban |
A könyv leírásából azt vártam, hogy Claire hamar átlibben majd a múltba, de ez nem így történt, amiért ismét csak az írónőt kell megdicsérnünk: Claire elég időt tölt a jelenben ahhoz, hogy megismerjük nem csak a saját múltját, de szeretett férjét, Franket is. Ettől lesz igazán érthető a későbbi vívódása, és hogy miért kell annyit gondolkodnia, kit válasszon ebben az idősíkokon átívelő szerelmi háromszögben.
Van ugyanis egy jóképű, skót ifjúnk, aki hamar feltűnik a színen, ő pedig nem más, mint Jamie. Már az olvasás kezdetén elhatároztam, hogy nem állok be a sorba a korábbi véleményezők mellé, engem ugyan nem fog levenni a lábamról egy kék szempár és holmi vörös haj… ó, dehogynem! Jamie-t egyszerűen lehetetlen nem szeretni: hisz a sebesült lovászfiú, a jövőről mit sem sejtő naiv harcos, aki fütyül mások véleményére, és feltétel nélkül megbízik szeretett sassenachában.
Nincsen rózsa tövis nélkül, tartja a mondás, mint ahogy igazán jó regény sincs ügyeletes főgonosz nélkül. Esetünkben ezt a szerepet Black Jack Randall nyerte el, aki a kegyetlenségtől és tettre készségtől kezdve minden ehhez szükséges tulajdonsággal rendelkezik – sőt, egy kicsit többel is, de ennek kiderítését már Rátok bízom. Egy meg nem értett (félreértett?) ellenség ő, akitől a pillanatnak megfelelően undorodunk, vagy szánalmat érzünk iránta.
 |
| Jamie (Sam Heughan) és Claire (Caitriona Balfe) a sorozatban |
Tulajdonképpen már a könyv alapvető kérdése (hogy az évek óta megbízható társat, vagy a szerelmet válaszuk-e) is elmélkedésre biztatja az olvasót, de a habot a tortán azok az intrikák, és váratlan fordulatok jelentik, amelyek át- meg átszövik az egész cselekményt. Hiába őrlődünk Claire-rel együtt a két férfi között, ha egyszerűen nincs időnk rá: folyamatosan pörög az agyunk, vajon ki vár ránk a következő szikla mögött, hányféle ember jelenthet veszélyt vagy barátságot, és ki kapja a következő kegyelemdöfést?
Észbontó fordulatokat és szépen kidolgozott, szerethető karaktereket rejt ez a regény, mely az első oldaltól az utolsóig rabul ejti az embert. Úgy repül el a valamivel több, mint kilencszáz oldal, hogy észre sem vesszük, és legalább annyira fáj elszakadnunk a könyv világából, mint amilyen hirtelen Claire a múltba került. Diana Gabaldon olyan mesterien keveri a szavakat, hogy nem csak 1945-öt, de még 1743-at is olyan valóságosnak érezzük, mint a könnycseppet az arcunkon egy-egy meghatóbb rész olvasása közben.
Szívből ajánlom mindenkinek!
 |
| OLVASS BELE A BAGOLYRA KATTINTVA! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése