Kódjátszma (2014)

Zseniális film egy zseniális emberről – talán így foglalhatnám össze dióhéjban azt a nyomot, melyet a Kódjátszma hagyott bennem. Ha azt hiszed, hogy a II. világháborúról már senki nem tud újat mondani, szembe kell nézned a ténnyel: tévedtél.

INFORMÁCIÓK

Eredeti cím: The Imitation Game

Rendező: Morten Tyldum

Forgatókönyv: Andrew Hodges, Graham Moore

Főbb szerepekben: Benedict Cumberbatch, Keira Knightley, Matthew Goode, Allen Leech, Mark Strong

TÖRTÉNET

A második világháború egyik legnagyobb hatású, mégis talán legkevésbé ismert hőse a tragikus sorsú Alan Turing, a zseniális matematikus, akit napjainkban a modern számítógép-tudomány atyjaként tisztelnek. A háború alatt a brit Bletchley Parkban működő kódtörő központ munkatársaként dolgozott. A teljes titokban zajló műveletről a hetvenes évekig senki sem tudott – ez a tény szomorú szimbóluma is lehetne Turing életének, akinek homoszexualitása miatt rejtőzködő életmódot kellett folytatnia: az azonos neműekhez való vonzódást ez idő tájt még betegségként kezelték.

VÉLEMÉNYEM

Maga a történet Andrew Hodges 1983-ban megjelent könyvének adaptációja, mely egészen új fényt vet a második világháborúra, különös tekintettel annak háttértörténetére. Ahogy a leírásból is kiderül, ezúttal azoknak a kódtörőknek az életébe nyerhetünk betekintést, akik – a színfalak mögött mozgatva a szálakat – megpróbálták feltörni a mindenki által feltörhetetlennek vélt Enigmát, a németek által használt kódrendszert.

Mielőtt azt hinnénk, unalmas tudósok kerekasztal-beszélgetéseit követhetjük majd végig, vessünk egy pillantást az előzetesre – ha ez sem segített rajtunk, kénytelenek leszünk hinni egy olyan embertársunknak, aki már látta a filmet. Nincsenek száraz tények, sem a földi halandó számára érthetetlen tudományosság. Ne hagyjuk, hogy az előítéleteink csapjanak be! Briliáns filmet kapunk, ha hajlandóak vagyunk figyelni.

Jól figyel rám? (Forrás)

A cselekményt három időszálon keresztül követhetjük végig: 1951-ben indulunk, hogy aztán Turing emlékezetén keresztül visszatérjünk 1939-be, mellette pedig a rendkívüli tudós gyermekkorába. A különböző pontokon megszakított szálak remekül passzolnak, a várakozás hatására csak növekszik bennünk a feszültség, az izgatottság, hogy végre megtudjuk, mi történt a háború alatt abban a bizonyos parkban.

Jó kiegészítője a filmnek a döbbenetesen eredetinek tűnő helyszín (Angliával persze szerencséje van az embernek, ha eredeti környezetben akar forgatni) és az Alexandre Desplat által komponált zene, melyek tökéletes atmoszférát teremtenek, így a film végén feleszmélve sajnálunk kiszakadni a világból, melynek alig több mint másfél órára mi is tagjai lehettünk.

A színészek szintén brillíroznak szerepükben, főként Benedict Cumberbatch, aki bámulatos játékkal adja vissza, milyen is lehetett a valódi Alan Turing, vagy a csapat egyetlen női tagját alakító Keira Knightley, aki méltó párja minden egyes közös jelenetben. Jó formában van Matthew Goode és Mark Strong is, de külön kiemelném Allen Leechet, akit jó volt végre a Downton Abbey-n kívül is látni – igaz, nem esett messze az alma a fájától, ha értitek, hogy értem.

Jól összeszedett, izgalmas életrajzi drámát kaptunk a norvég Morten Tyldumtól, meglepő fordulatokkal, erős színészi játékkal és remek atmoszférával, ami nem csak a második világháborúról, de a homoszexuális emberekről alkotott képünket is garantáltan felülvizsgáltatja velünk. Hölgyeim és uraim: így kell filmet csinálni!

Képek forrása: Tumblr.