Kody Keplinger: The DUFF – A pótkerék

A fülszöveg alapján napjaink Bajos Csajok-verziójára számítottam, mikor kezembe vettem Kody Keplinger The DUFF – A pótkerék című könyvét. Bár ezen a téren nagyobbat már nem is tévedhettem volna, a könyv mégis kellemes kikapcsolódást nyújtott egy hűvös délutánra.

INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: The DUFF

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Megjelenés: 2014

Oldalak száma: 298

Nyelv: magyar

Fordító: Szabó Krisztina

Kötéstípus: kartonált

ISBN: 9789633992463
RENDELD MEG ITT!

FÜLSZÖVEG

A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai. Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot. Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját. 

Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba.

És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja.

VÉLEMÉNYEM

A könyvet még karácsony előtt, sorszámozva sikerült beszereznem, és már alig vártam, hogy a januári vizsgaidőszak végeztével rávethessem magam. Főként a filmelőzetes győzött meg a vásárlásról, mert úgy éreztem, az új generáció Bibliáját tartom majd a kezemben – fentebb idézett hasonlatomat ismételve azt hittem, ez a könyv azt jelenti majd a mai tinilányoknak, amit a Bajos Csajok jelentett nekem évekkel ezelőtt. Tévedtem.

A legnagyobb gondom az volt, hogy a főszereplő, Bianca személyisége teljesen más irányt vett, mint amit vártam: egy ízig-vérig DUFF-ra számítottam, aminek egy része meg is volt benne: cinizmus, szarkazmus, irónia és intelligencia minden mennyiségben – aztán az utóbbiról kiderült, hogy még sem vagyunk olyan jóban vele, így persze a logikus gondolkodással is hadilábon állunk.

Értem én, hogy már a 2010-es évek közepét tapossuk, amikor mindenki szabadon beszél a drogokról, alkoholról és a szexről, de ez nálam még mindig nem indokolja azt a módszert, amit Bianca választott a problémák elöli elfutásra. Mondhatja nekem bárki, hogy de pedig ilyenek a mai fiatalok, ha egyszer tudom, hogy nem, és szerintem néhány tini is ki kérné magának, hogy így működik a mai világ. Mert ugye itt van Bianca, aki utálja Wesley-t, a suli „hímringyóját”, akinek valószínűleg nemi betegségektől hemzseg a szobája, hiszen fűvel-fával összefekszik. Miután ezt több lehetséges módon is megosztotta velünk, fogja magát, elmegy a fiúhoz és nem csak simán bemászik az ágyába, hanem gyakorlatilag letámadja…

Oké, egy alkalom, nem nagy ügy, aztán kiderül, hogy Bianca már 14 éves kora óta nem szűz, amivel én azért nem nagyon dicsekednék a helyében. Ha itt lezártuk volna a dolgot, még lehetett volna olyan mederbe terelni a történetet, hogy a végén egy 10 pontos könyv legyen belőle – de ez a számításom nem jött be. Bianca ugyanis visszament Wesleyhez, én pedig nem győztem húzni a strigulákat a jegyzetemen, hogy hányadszor játszanak lepedőakrobatikát ezek ketten. A végén már csak felskicceltem, hogy heti három-négyszer találkoztak, ami 5 héttel számolva is húsz alkalmat jelent (plusz a strigulák). Nem érzem azt, hogy erre tényleg szükség lett volna, mert ahogy haladtunk előre, azon gondolkodtam, hogy ez a csaj bizony kezd nimfomániássá válni.

Ahhoz képest, hogy a napi szexadag elnyeréséig Bianca még csak a matekra sem tudott koncentrálni, később kijelentette, hogy kitűnő tanuló (mesélj még), aminek a titkát elárulhatná nekem is, mert sok időt spórolnék, ha olyan rövid idő alatt nulla koncentrációval meg tudnék tanulni mindent, mint amit ő. Úgy tűnt, hogy az írónő túl sok problémára akar koncentrálni egyszerre: válás, alkoholizmus, szerelmi háromszög, gondolkodás nélküli szex és persze a majdnem terhesség.

Leginkább az zavart, hogy nem éreztem hitelesnek a történetet: Bianca döntésére még ráfoghatjuk, hogy bárkivel megeshet, de az egész sztorit egy rózsaszín köd itatta át, amiből nem tudtam kihámozni a valóságot. Mert hiába rágta ötször a szánkba, hogy igazából mindenki DUFF, ha egyszer nagyon jól tudom, hogy nem így van. A valóságban a dögös csaj, akit személyes csoportja veszi körül, sosem fogja DUFF-nak érezni magát; a lúzer srác nem nyeri el a szépségkirálynő szívét, ahogy a suli szívtiprója sem fogja elhívni a bálba a kitűnő, duci diáklányt…

Bianca - szerény véleményem szerint - nem is volt DUFF, ha már itt tartunk. Nekem ne próbálja olyan ember ügyeletes ronda dagi barátnőnek beadni magát, aki 14 évesen elvesztette a szüzességét, aztán a suli legjobb pasijával fekszik le (heti 3-4 alkalommal!), és ennek tetejébe a szóban forgó srác még bele is szeret. Ó igen, a valós világ is így működik, ctrl+c ctrl+v és már le is képeztük az egészet egy regénybe… ébresztő emberek, ez nem így működik! Hab a tortán a szerelmi háromszög volt, úgy értem: DUFF + akibe évek óta szerelmes + a suli szívtiprója = realizmus? Köszönöm, de ezt senki ne akarja elhitetni velem.

Adott volt egy nagyon jó alapötlet: mert a DUFF jelenség létező dolog, de ennek a könyvnek főszereplője nem tartozik ide. A klasszikusokból vett párhuzam felesleges volt, míg nem eljött egy pont, ahol annyira felidegesítettem magam emiatt, hogy konkrétan szentségtörést követtem el: földhöz vágtam a könyvet (szó szerint: akkorát koppant a szőnyegen, hogy még lent is hallani lehetett). Ez pedig az volt, amikor a könyv LELŐTTE az Üvöltő szelek végét! Te jó ég, ilyet ifjúsági regényben NEM csinálunk! Attól, hogy valaki addig a pontig még nem olvasott el egy klasszikust, az nem azt jelenti, hogy soha nem is akarja! Még most is felkapom a vizet, ha ez eszembe jut: feláldozni egy klasszikus poénját egy gyenge párhuzam oltárán…

Nem mondanám, hogy teljes csalódás volt a könyv, inkább csak azt, hogy nagyon másra számítottam. Szerencsére még így is rengeteg pozitívum volt a könyvben, ami miatt bátran ajánlhatom mindenkinek: élvezetesen megírt párbeszédek, humoros leírások, és ami a legjobb, hogy az elbeszélés nem csak, hogy E/1-ben íródott, de még a hangulata is leginkább olyan, mintha csak egy film narrátora beszélne a fülünkbe. A főszereplővel könnyű azonosulni, ha csak egy kicsit is hasonlítunk rá, és ha másért nem, a baráti kapcsolataiért megéri elolvasni: ezen a téren sikerült a valóságot visszaadni, leginkább a Casey-szálra gondolva.

Ahhoz, hogy tetsszen ez a regény, leginkább a valóság kezét kell elengednünk: realista történetet nem fogunk kapni, de olvashatunk néhány problémákkal küzdő fiatalról, a gimis archetípusok felülírásáról, igaz barátságról, szülő-gyermek kapcsolatról, átverésről és kihasználásról, s talán a szerelem megszületéséről is. Mert minden jó, ha a vége jó.

OLVASS BELE A BAGOLYRA KATTINTVA!