„Ha a legrosszabb megtörténhet, akkor a legjobb is.”
INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: Ma mère, le crabe et moi
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2017. október 17.
Oldalak száma: 120
Nyelv: magyar
Fordító: Farkas Ildikó
Kötéstípus: puhatáblás
ISBN: 9789633997338
FÜLSZÖVEG
Tania az átlagtinik meglehetősen egyhangú életét éli. Suliba jár a többi szerencsétlennel, rajong a csokiért meg mindenféle képzeletbeli lényért, a tesit ellenben ki nem állhatja, futni különösen utál. Az anyukája is gyakran az agyára megy: amióta a férje (Tania apja) lelépett egy felbotoxozott szájú olasz spinével, egy rózsaszínűre festett virtuális életet talált ki magának, azzal kábítja a blogja (Olvasmányok & lekvárok) olvasóit. Egy napon furcsán kezd viselkedni, és Taniának rá kell döbbennie, hogy az anyja nem azért guglizik rá lázasan és hosszasan a „mell” szóra, mert nagyobb lökhárítókat szeretne. Nem: az édesanyjának mellrákja van.
Ettől fogva Tania élete teljesen megváltozik, és fokozatosan ő maga is: lázongó kamaszból a halál ellen lázadó fiatal lánnyá válik, aki olyan dolgokra is vállalkozik, amikre álmában sem gondolt.
VÉLEMÉNYEM
Amikor először olvastam Anne Percintől, kicsit csalódott lettem a könyv végére, nem hagyott bennem maradandó élményt. Ennek ellenére örömmel rendeltem meg A remény kalózait az Alexandra karantén könyvakciójában. Úgy voltam vele, hogy pár száz forintért nekem megér egy misét, ráadásul a rövidke jellege miatt éppen olyan könyvnek tűnt, amit szívesen olvasok két vaskos kötet közötti pihenőként.
Témáját tekintve mégsem mondanám pihenőnek a kötetet, hiszen egy 14 éves tinilány életének azon szeletét mutatja be, amikor édesanyjáról kiderül, hogy mellrákkal küzd. Tania persze nagyon is fiatal ahhoz, hogy az őt egyedül nevelő anyukája komoly betegségével csak úgy megküzdjön, így megpróbáltatások sora vár rá. Hiszen mit tehet az ember lánya, ha a felnövés nehézségei mellett még egy ilyen teher is a nyakába szakad?
 |
| Fotóm a könyvről (Instagram) |
Nos, ahogy mondani szokás: a humor kiváló gyógyító erővel rendelkezik, így Tania is igyekszik ehhez folyamodni, anyukája pedig természetesen olyan erős, amilyennek mindannyian látjuk a saját édesanyánkat. Az Anyák napja közeledtével egyébként éppen aktuálisnak éreztem egy anya-lánya tematikájú könyv elolvasását. A mellrák pedig olyan dolog, amely bármelyik nőt érintheti, ezért muszáj fokozott figyelmet fordítanunk rá.
Korábban talán egy könyvet olvastam, ami egy mellrákkal küzdő nőt állított középpontjába: a Talált vágyak osztálya rögtön megjelenésekor, 2012-ben került a kezembe, így sajnos nem tudok nektek véleményt linkelni róla, de arra emlékszem, hogy nagyon mélyen megérintő olvasmány volt. A Remény kalózai picit könnyedebben közelíti meg a kérdést, úgymond másodkézből – azonban ez nem csökkent jelentőségén. Anne Percin pedig olyan névvé vált a szememben, akitől a jövőben is szívesen olvasok majd – ha élhetek ezzel a kifejezéssel, akkor kiköszörülte a korábban ejtett csorbát. Ez a könyv egy komoly téma kissé limonádés, könnyed stílusú, humoros megközelítése, amit bátran ajánlok mindenkinek, aki éppen ilyen arany középútra vágyik a sötét és vidámabb történetek között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése