Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság (Vaják 1.)

„A végzetem? Mindig a nyomomban jár, de én sosem tekintek hátra.”

INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: Ostatnie życzenie
Kiadó: PlayON
Megjelenés: 2011
Oldalak száma: 288
Nyelv: magyar
Fordító: Szathmáry-Kellermann Viktória
Kötéstípus: puhatáblás
ISBN: 9789630810807

FÜLSZÖVEG
Később azt beszélték, a férfi északról érkezett, a Kötélverők kapuján keresztül. Bár nem volt idős, a haja szinte teljesen fehér volt. Amikor levetette köpenyét, kiderült, hogy a vállán egy szíjon kard függ. Nem volt ebben semmi szokatlan, Vizimában szinte mindenki fegyverrel járt, de azért senki sem hordott pallost a hátán, mint valami íjat vagy tegezt. A fehér hajút a királyi felhívás vezette a városba; a Vizima lakosait gyötrő striga visszaváltozásáért járó háromezer oren jutalom. Ilyen idők jártak. Régen csak a farkasok üvöltöttek az erdőkben, mostanra mindenféle mocsadék elszaporodott – akárhová nézel: lidércek, strigák, ocsmány hódfajzatok, baziliszkuszok, ördegek, mifenék, vilák és vízbefúltak. Ide már nem elég az egyszerű varázslat vagy nyárkaró. Ide hozzáértő kell. És a messzi Ríviából érkezett idegen épp ilyen szakember. Ő Geralt, a vaják, a mágia és a kard mestere, egy mutáns, akit arra teremtettek, hogy megőrizze a világban az erkölcsi és természeti rendet.

VÉLEMÉNYEM

Ma már talán kevés olyan ember van, aki ne találkozott volna valamilyen felületen a vaják (vagy angol megfelelője, a witcher) szóval. Bevallom, már nem is emlékszem, vajon a videojátékról vagy a könyvekről hallottam-e előbb, de népszerűségére én is felkaptam a fejem, és némi utánanézést követően örömmel konstatáltam, hogy a Vaják-rajongók lelkes táborának kiindulópontja bizony egy sor novella volt. A '90-es években írt történetek aztán csokorba gyűjtve jelentek meg regényként, később pedig számos adaptációra leltek – többek között videojáték is készült belőlük.

Az első ilyen, novellákat magába foglaló kötet Az utolsó kívánság címet kapta, céljaként pedig talán eme magával ragadó fantasy világ, a vajákok és különleges lények megismerését határozhatnánk meg. Egy vaják feladata ugyanis az emberek védelmezése, a különféle „szörnyetegek” – finoman szólva – másvilágra küldése, méghozzá fizetségért cserébe. Nem bérgyilkosokról van azonban szó – egyrészt a vajákok maguk is különleges, mutáns emberek, kiélesített érzékekkel és emberfeletti tudással, másrészt nekik is megvannak a saját törvényeik és szabályaik, így nem minden „káros” élőlényt áll jogukban eltenni láb alól.

Ríviai Geralt, AiraCousland alkotása (DeviantArt)

Főszereplőnk Ríviai Geralt, az ő életének szeleteit ismerhetjük meg két síkon. Egyrészt találkozhatunk vele a jelenben, ahol épp egy sebesülésből lábadozik, másrészt megismerhetünk néhány érdekes történetet a múltjából, amelyekben átkok megtörésében, vagy vérengző szörnyetegek legyőzésében vett részt. A saját, teremtett világgal rendelkező háttér bővelkedik az akciódús jelenetekben, ahol csak azért nem rágjuk le mind a tíz körmünket Geraltért izgulva, mert bízunk benne, hogy a róla szóló további kötetek miatt talán még nem fog alulmaradni a küzdelemben. Mindezek mellett a humorral és érzelmekkel sem fukarkodik a szerző, így biztosak lehetünk benne, hogy utazásunk nem lesz unalmas. Geralt mellett számos mellékszereplő adja a szórakoztatásunk alapját, köztük Kökörcsin, a nőcsábász bárd, Melitele, egy bölcs főpapnő, illetve a szépséges Yennefer, aki agyafúrt boszorkány képében hozhatja el a szerelmet Geralt számára. Mellettük pedig minden történetben új alakokat ismerhetünk meg, legyen szó szerelemről áhítozó hercegkisasszonyról, vagy bosszúszomjas harcosról.

Az igazság az, hogy Sapkowski valójában nem tesz más, mint számos legendát felhasználva ízletes koktélt kever számunkra, amit a saját titkos hozzávalóival dob fel, majd narancskarikával a pohár peremén tálalja. Sokféle mesét találunk itt, akár említésként – ilyen a Szépség és a Szörnyeteg, a Hófehérke és a hét törpe, a Hamupipőke, vagy éppen a lámpásból felszálló dzsinn, de mindezek inkább meglepetésként, a háttérben megbújva leskelődnenk ránk, hiszen a fő attrakció mégis a vaják, és meg kell hagynom, önmagában is alaposan ki tudja tölteni a teret. Számomra a pörgő cselekmény mellett különösen érdekes Geralt belső vívódásainak a nyomon követése is – hiszen más különleges lényekhez hasonlóan a vajákoknak sem kellene érzelmekkel rendelkeznie, de ahogy a történetekben megszokhattuk, a kivétel ezúttal is erősíti a szabályt.

Vengerbergi Yennefer, Anu17TA alkotása (DeviantArt)

Mondanom sem kell, én nem csak erre a koktélra, de egyenes az egész bárpultra vevő vagyok, s már bele is fogtam a sorozat második kötetébe, ami A végzet kardja címet viseli. Sajnos a játék(ok)hoz nem volt szerencsém, ám egy ismerősömmel beszélgetve úgy tűnik, hogy a története – legalábbis az első könyvhöz képest – nem ápol szoros barátságot az eredetivel. Ezért aki esetleg ismerné az ottani cselekményt, azoknak is bátran ajánlom Az utolsó kívánságot, hiszen bőven tartogat számukra (is) újdonságokat a regény. Ha szereted, amikor az akció mellé mögöttes tartalom, rejtélyek, no meg némi „mesevilág” – szigorúan a klasszikus, grimmi, horroros, felnőtteknek szóló értelemben véve – is hozzátartozik, biztos lehetsz benne, hogy a Vaják-sorozatban, legalábbis Az utolsó kívánságban a neked való történetre találsz majd.