„Mindig változnak a dolgok, még a hegyen is. Együtt kell változni a változással.”
INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: Lyrebird
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2018.június 1.
Oldalak száma: 400
Nyelv: magyar
Fordító: Balassa Eszter
Kötéstípus: puhatáblás
ISBN: 9789632937519
FÜLSZÖVEG
Laura a nagyvilágtól elzárva él Írország délnyugati részén, a hegyek közt, harmóniában a természettel. Egy nyári napon azonban összetalálkozik az erdőben Solomonnal, és élete egy csapásra megváltozik. A sármos férfi egy dokumentumfilmes forgatócsoport tagja. A háromfős kis csapat éppen következő filmjéhez keres témát, Laura pedig egyből felkelti az érdeklődésüket. A lány ugyanis lenyűgöző képességgel rendelkezik: úgy tudja utánozni a hangokat, mint senki más – senki, csak az ausztrál lantmadár.
Laura egy új élet reményében a stábbal tart Dublinba, ahol nem csupán a nagyváros zajos nyüzsgése robban be a mindennapjaiba egyik pillanatról a másikra, de a 21. század is, a közösségi média, a tévé és a tehetségkutató műsorok pozitívumaival és árnyoldalaival egyaránt.
VÉLEMÉNYEM
Bizonyára sokan tudjátok, hogy Cecelia Ahern nemrég Magyarországon járt, hogy bemutassa legújabb regényét, amely a Lantmadár címet viseli. Most nekem is alkalmam nyílt elolvasni ezt a kötetet, s bár nem az első regény, amit az írónőtől olvasok, továbbra is képes elkápráztatni kreativitásával. Úgy tűnik, romantikus limonádétól a disztópián át a komoly családi drámákkal bezárólag minden műfajban megállja a helyét. De most lássuk, mit kaptunk tőle ezúttal.
A Lantmadár címszereplője Laura, akire egy háromfős forgatócsoport talál rá, mikor kiderül, hogy az ikerpár - akikről korábban dokumentumfilmet készítettek - egyik tagja rejtegette őt a birtokon, a másik tudta nélkül. Amikor találkoznak vele, a lány egészen különösen viselkedik: vicsorog és vonyít, mint egy kutya, vagy éppen úgy dalol, akár a madarak, esetleg tökéletesen leutánozza a sercegő szalonna vagy a kattanó fényképezőgép hangját. A rendező, Bo persze azonnal lecsap a lehetőségre, hogy előző, díjnyertes filmje után ismét egy különleges esetet dokumentálhasson, bár az esetet bonyolítja, hogy barátja, Solomon mintha szabályosan el lenne bűvölve a titokzatos lány jelenlétében. Mivel nem tudnak vidéken maradni, magukkal viszik a lányt, a pár napos kirándulásból viszont valami teljesen más kerekedik. Laurának nagyon szokatlan az új életmód, s mert minden hangot automatikusan leutánoz, sokan megbámulják, megsértődnek viselkedésén.
 |
| Általam készített montázs a könyvhöz |
Bónak hamarosan érdekes ötlete támad: kitalálja, hogy Laura indulhatna a népszerű ír tehetségkutató műsorban, ők pedig dokumentálhatnák mindennapjait, ha úgy alakul, akár a sztárrá válás útját. Nyilván kitalálhattátok, az igazi bonyodalom csak ezután kezdődik, hiszen egy eddig elhagyatott erdei házikóban élő lánynak nemcsak a zajos nagyvilággal, hanem a hirtelen jött figyelemmel is meg kell birkóznia. De kérdéses, hogy a kalitkába zárt madár éneke ugyanúgy szól-e, mint a szabad levegőn repdesőé?
Nem titkolom, sok kedvenc írónőm van, de nem tudnék még egy olyat kiemelni, akitől érdeklődési területem több részére is kapok valami olvasnivalót. Ezúttal is kapunk némi romantikus felhangot, megjelenik azonban a mai kor társadalma is: hogyan bánunk egy tehetséges emberrel, milyen rajongás alakul ki, ahogyan ki akarják maguknak sajátítani az embert, nem is figyelve arra, neki mi lenne jó, csak mert a "show-nak mennie kell". Ez a könyv többek között rávilágít arra, milyen játékot is űzünk egymással: mintha apró üveglepkét tennének a fejünk tetejére, majd óvatos léptek helyett vágtázni kezdenénk, oda sem figyelve arra, mi történik majd vele. Úgy éreztem, mintha Laura is egy ilyen törékeny üveglepke lenne, akit "felfedezői" gondtalanul dobálnak egymás között.
Nagyon ötletesnek tartom, hogy egy létező, különleges állat, a lantfarkú madár ihlette Laura karakterét. Azóta persze már képeket is kerestem erről a gyönyörű teremtményről, és a könyvben olvasott információk alapján is azonnal beleszerettem. Régen olvastam már olyan könyvet, amiben akár csak fel is merült volna az életre szóló párválasztás gondolata, jó volt ebből most megint kapni egy kicsit, hogy igenis hihessünk a "csodában", a lelki társakban, akik ha különös körülmények között is, de egymásra találhatnak.
 |
| A főnixes nyakláncom annyira illet a témához, hogy muszáj volt egy képet készítenem róla :) |
Szereplők kavalkádjából ezúttal sem volt hiány, az idegesítőtől a szívmelengetőig széles a spaletta, találunk itt sok mindenki mást is, akiért még lehet izgulni, lehet szeretni vagy utálni, esetleg meghatódni történetén. Mert mindezek mellett bizony a Laura és családja múltjában rejlő titokra is lassacskán fény derül, ezzel komponálva még dallamosabbá lantmadarunk énekét. Azt kell mondanom, annyi mindent kaptam ettől a könyvtől, hogy félek, elsőre nem is sikerült mindent befogadnom, s az újraolvasással valószínűleg újabb és újabb tanulságokat fedezhetnék fel benne.
Azt hiszem, nem is kérdés, hogy bátran ajánlom ezt a könyvet mindenkinek: tükröt tart a modern, embereket már-már tárgyként kezelő társadalmunk elé, ugyanakkor megmutatja azt az örök igazságot, amelyben mindannyian hinni szeretnénk: az igaz szerelem bizony ott vár ránk valahol a világban, de bátornak kell lennünk ahhoz, hogy kilépjünk a csigaházunkból - vagy ahogy Laura is mondaná: változni kell a változással.
KÖSZÖNÖM A KÖNYVET AZ ATHENAEUM KIADÓNAK!
Montázshoz használt képek forrása: Lantmadár; Színpad; Szőke hölgy; Férfi; Border Collie; Ír házikó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése