2015. április 11.

Rachel Hawkins: Hex Hall

Tegyük fel, hogy tizenkét éves korodban varázserővel áldott meg az ég, melyet enyhén szólva sem tudsz megfelelően kezelni. Miután édesanyáddal tizenkilenc államot jársz végig négy év alatt, azt hiszed, már nem lehet rosszabb: aztán egy ártatlan, kissé félresikerült szerelmi bűbájból botrány lesz, és felteszed a kérdést: mi jön ezután? A válasz egyszerű: Üdvözlünk a Hex Hallban!

INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: Hex Hall
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Megjelenés: 2014
Oldalak száma: 272
Nyelv: magyar
Fordító: Acsai Roland
Kötéstípus: kartonált
ISBN: 9789632454405

FÜLSZÖVEG
Négy évvel korábban Sophie Mercer rádöbbent, hogy ő egy boszorkány, amiből jó pár kalamajka származott. Egy napon egyik bűbája rosszul sült el a szalagavató bálon, és túlságosan magára vonta az emberek figyelmét, ezért apja úgy döntött, felügyeletre szorul: a Hex Hallba küldte őt, ami a problémás prodigiumok (boszorkányok, tündérek és alakváltók) gyűjtőhelye.

A hasonszőrű csodabogár tinikkel töltött első nap végére Sophie szép kis listával dicsekedhetett: ellenségeket szerzett, és kapott egy szobatársat, akiről kiderült, hogy vámpír. A legrosszabb azonban akkor következett be, amikor rejtélyes diáktámadások vették kezdetét az iskolában. A vérfagyasztó rejtélyek egyre sokasodtak, Sophie pedig kénytelen volt felkészülni a legnagyobb fenyegetésre, nevezetesen hogy egy ősi, titkos társaság mindent megtesz azért, hogy elpusztítsa a prodigiumokat  – kiváltképp őt.

VÉLEMÉNYEM
A könyvek hátoldalán ritkán találkozunk olyan terjedelmes fülszöveggel, mint a Hex Hall esetében, s bevallom őszintén, ebben az esetben kissé soknak éreztem az információt: az első száz oldal érdemi tartalmát konkrétan lelövi a fülszöveg (épp ezért itt egy rövidebb változatot közöltem). Ennek ellenére természetesen nem unatkoztam a könyvön, hiszen bőven maradt még megosztani való információ.

Ó, de még mennyi! A titkok és megfejtéseik tekintetében ugyanis igen erős lett a koncentráció: a regény elején lassan, finoman derül fény a dolgokra, és ahogy főhősnőnk, Sophie egyre mélyebbre ássa magát a prodigiumok világában, úgy tudunk meg mi is egyre többet a történetet átszövő rejtélyekről. Különösen a könyv utolsó harmada tűnt csatatérnek, a cliffhangerek valóságos armadájának: először kapunk egy hatalmas pofont jobbról, utána jön egy másik balról, míg nem a szemből jövő ütés már a földre terít – hogy aztán egy utolsó mondattal végleg megpecsételje a sorsunkat...

Bizony-bizony, a tömény fordulatokról és a függővégről beszélek, amit alapvetően nem szoktam szeretni, de mivel trilógiával van dolgunk, próbáltam felkészülni rá, plusz - te jó ég! - szinte édes a kín, amit át kell élnem a folytatás megszerzéséig. Mert ami itt függőben maradt, az sorsdöntő jelentőségű lesz a későbbiekben.

Álom-szereposztás: Archer (Dave Franco), Sophie (Daveigh Chase)
és Jenna (Juno Temple).

Bár maga a Hex Hall egy természetfeletti lényekkel (boszorkányok, boszorkánymesterek, alakváltók, tündérek, vámpírok) megtöltött magániskola – javítóintézet? – mégis alapvetően emberi problémákkal foglalkozik, ami pozitívum és negatívum is egyben: az órarendet szinte csak hírből ismerjük, a tartalmukról egy-két kivétellel nem tudunk sokat, de annyi bizonyos, hogy egy tipikus középiskola gondjaival találjuk szembe magunk: a klikkek, pletykák, kétszínűség, a menők és a lúzerek világa ez, melyben ki-ki megtalálja a maga oldalát.

Nem mintha nem lehetne amúgy is könnyen azonosulni bármelyik szereplővel – kiváltképp a főszereplővel, Sophie Mercerrel, akinek személyes tolmácsolásából ismerhetjük meg a történeteket. Bár kezdetben volt egy kevésbé okos húzása, rendkívül könnyen tudtam azonosulni vele, az egész lényét meghatározó szarkazmus pedig átitatja a légkört, és a legabszurdabb helyzetekbe is poénos vonásokat vegyít.

Álom-szereposztás: Anna (Paige Hurd), Elodie (Anna Safroncik)
és Chaston (Julianne Hough)

Szerencsénkre főhősünket a legszínesebb karakterek veszik körül – és itt most nem a tündérekre gondolok. ;) Kapunk mindjárt egy barna hajú, barna szemű félistent, Archert (aki bizony másnak udvarol), egy rózsaszín tinccsel bolondított vámpír-barátnőt, és három sötét boszorkányt, akikkel jobb nem összetűzésbe kerülni...

Rendkívül szórakoztató, valós problémákat boncolgató, egyszerre földhöz ragadt és természetfölötti, hagyományos és formabontó, szarkasztikus és elgondolkodtató regénnyel van dolgunk, mely hatványozottan osztja ránk a meglepő fordulatokat. Tinikről szól, de nem csak nekik való: ha ki is léptünk már a középiskolás korszakból, könnyen visszatalálunk akkori önmagunkhoz.

Összefoglalóul: Ha még mindig keresed az ajtót Narniába; ha várod, hogy megérkezzen a leveled a Roxfortból; ha egy szatír sem érkezett meg, hogy elvigyen a Félvér táborba: olvasd el a Hex Hallt! Tetszeni fog! ;)

OLVASS BELE A BAGOLYRA KATTINTVA!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése