Szorgalmi időszakban ritkán kezdek új olvasmányba (általában lefoglalnak a kötelező irodalmak), de most megérte kivételt tennem. A könyvfesztivál újdonságainál figyeltem fel a Géplélekre, a leírás alapján disztópiára számítottam - helyette alternatív történelmi regényt kaptam. No, de még milyet!
INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: The Mechanical
Kiadó: Twister Media
Megjelenés: 2017
Oldalak száma: 464
Nyelv: magyar
Fordító: Makai Péter Kristóf
Kötéstípus: puhatáblás
ISBN: 9786155631108
FÜLSZÖVEG
Jaxnak hívnak. Ezt a nevet adták szolgatartóim. Kattogó vagyok: egy gépember, akit az alkímia hajt. A társaimból toborzott sereg hódította meg a világot – nekik köszönheti a Patinás Trón, hogy ma nincs földi hatalom, amely szembeszállhatna vele. Hűséges inas vagyok. A legelszántabb katonai gépezet. Erőm kolosszális, kitartásom nem ismer határokat. De emberi szolgatartóim akarata gúzsba köt. Rabszolga vagyok. De kiharcolom a szabadságom.
VÉLEMÉNYEM
Alternatív világban járunk, amely a 17. században vett a miénktől eltérő irányt: XIV. Lajos francia király holland háborúja egész máshogy végződött, Christiaan Huygens ugyanis feltalálta a kattogókat, az alkímiai varázslattal életre keltett gépembereket. Így nemcsak legyőzték, s az Újvilágba száműzték a franciákat, de saját Holland Birodalmat sikerült kiépíteniük Európában, és az Atlanti-óceán túlpartján is. Történetünk az 1920-as évek közepén játszódik, a franciák és a hollandok háborúja még mindig tart, az ipari forradalom elmaradása miatt pedig sem gőzgépek, sem elektromosság nincs - ezeket tulajdonképpen az alkímia pótolja. Új-Franciaország vissza akarja szerezni egykori trónját - és úgy tűnik, hogy ehhez a kattogókon keresztül vezet az út.
Nagyon tetszett a regény aprólékos felépítése, a szerző rendkívüli precízséggel szőtte meséjébe az egykor valóban létező személyeket, háborúkat és helyszíneket. A cselekmény tulajdonképpen három fő nyomvonalon halad: Jax, a kattogó, Visser tiszteletes és Berenice, a francia kémfőnök útját követhetjük, ahogy ki-ki megpróbálja érvényre juttatni akaratát... már ha létezik ilyen egyáltalán, a kötet ugyanis filozófusi igénnyel ütközteti a véleményeket: létezik-e szabad akarat? Létezik-e lélek, és ha igen, a kattogók is rendelkeznek vele? Összefügg egymással a kettő? A mechanikus emberek ugyanúgy gondolkodnak, mint mi? Képesek kreatív, alkotó folyamatokra? Képesek érezni? A szinte Alan Turingig visszanyúló kérdéskört Tregillis nem dönti el helyettünk: kérdésfeltevése elég ahhoz, hogy olyan útra terelje gondolatainkat, amelyek egész komoly intellektuális csatorzáshoz vezethetnek önmagunkkal.
Erős vonása ez a regénynek: úgy szórakoztat, hogy közben gondolkodtat, s fordítva. A gépembereket a kapott feladataik (missiók) égetik, amíg be nem végezték feladatukat: ezzel kapcsolatban rengeteg párhuzam ötlött fel bennem, folyton viszonyítási alapot kerestem, mihez hasonlíthatnám leginkább az alkímiától fűtött szolgák szenvedéseit. A missiók és metamissiók hierarchiája leginkább arra emlékeztetett, amikor saját teendőimet kell rangsorolni: hiába dobnám sutba a jegyzeteim, hogy egész nap szórakoztató irodalmat olvassak, biztosan nem múlna el az égető gyomorgörcs, a lelkiismeretem kérlelő furdalása, hogy vonuljak végre tanulni, különbben a vizsgám látja kárát. Ez a kín még akkor is szörnyű, ha szabad akaratomból, saját magam utasítását kell végrehajtanom - elképzelni is nehéz, milyen lenne ugyanez más parancsaira várva.
Félreértés ne essék, nem Jax az egyetlen, akivel azonosulni lehet, sőt! Muszáj kiemelnem női főszereplőnket, Berenice-t, aki a franciát és a hollandot is anyanyelvi szinten beszéli - mindkettőt leginkább folyékonyan káromkodva. Stílusának hála többször is felnevettem a lapok közül, hamar belopta magát a szívembe. A női szereplők egyébként is erősségei a regénynek: Hollandiában királynő uralkodik, s a francia kémfőnök mellett a holland főkertész is egy erős női karakter. Néha tökösebbek a férfiaknál, ahogy általában a gépemberek is több emberséget mutatnak a hús-vér embereknél... S ezen a ponton kell megjegyeznem, hogy naturalizmusért sem kell a szomszédig mennünk: részletes agyműtéten és véres csatározásokon is átesünk, olyan pontossággal megfestve, mintha csak egy film kockái peregnének előttünk. Borzongatóan reális.
Minden részletében felépített, egyedi clockpunk regény a Géplélek, amelyet a fordító, Makai Péter Kristóf lábjegyzetei tesznek még élvezhetőbbé: látszik, hogy rengeteg háttérmunka húzódik a végeredmény mögött. Két, egymással szembenálló fél, udvari intrikák, s az alkímia varázslata fűtik át ezt a páratlan regényt, amely élvezetes stílusával azonnal levesz a lábáról. Nem titok, hogy egy trilógia nyitódarabjáról van szó, és őszintén szólva számítanom kellett volna a függővégre, de hé! Igazán nem fair így elbánni az olvasókkal! Ajánlom, amit ajánlok, és igyekszem nem lerágni mind a tíz körmöm a második rész megjelenéséig... Addig ne felejtsétek el: az órásmesterek hazudnak.
KÖSZÖNÖM A KÖNYVET A TWISTER MEDIA KIADÓNAK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése