Jodi Picoult: Apró csodák

„Nincs igazság, amíg a nem érintettek ugyanúgy fel nem háborodnak, mint az érintettek." – Benjamin Franklin

INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: Small Great Things
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2017
Oldalak száma: 480
Nyelv: magyar
Fordító: Babits Péter
Kötéstípus: puhatáblás
ISBN: 9789632936543
RENDELD MEG ITT!

FÜLSZÖVEG

Ruth ​Jefferson már több mint húsz éve dolgozik szülész szakápolóként egy connecticuti kórházban, amikor egy újszülött vizsgálatát követően váratlanul másik páciens mellé osztják be. Az újszülött szülei a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, ezért nem akarják, hogy az afroamerikai Ruth akár csak hozzáérjen a gyermekükhöz. A kórház helyt ad a kérelmüknek, másnap azonban a kisbaba életveszélyes állapotba kerül, miközben egyedül Ruth tartózkodik a csecsemőszobában. Engedelmeskedjen a főnöke utasításának, vagy avatkozzon közbe?

Ruth habozik megkezdeni az újraélesztést, s ennek eredményeként emberöléssel vádolják. Kennedy McQuarrie közvédő vállalja az ügyét, de már a legelején váratlan tanáccsal szolgál: ragaszkodik ahhoz, hogy faji kérdések szóba sem kerülhetnek a bíróságon. Ruth, aki értetlenül áll a döntés előtt, próbálja folytatni az életét – már csak kamasz fia érdekében is –, miközben az ügye egyre nagyobb port kavar. Miután megkezdődik a tárgyalás, Ruthnak és Kennedynek ki kell vívnia egymás bizalmát, ám eközben mindketten szembesülnek azzal, hogy talán alapvetően elhibázott minden, amit a másikról – s önmagukról – tudni véltek.

Jodi Picoult végtelen alázattal, empátiával és alapossággal közelít kiváltság, előítélet és igazság kérdéséhez, s nekünk, olvasóknak sem kínál egyszerű, könnyen emészthető tanulságokat. Az Apró csodák egy rendkívüli író csúcsteljesítménye.

VÉLEMÉNYEM

Visszafojtott várakozással fogtam bele életem első Jodi Picoult-kötetébe, s nem sejtettem, hogy egy olyan regénnyel állok szemben, amely sodró lendületével az olvasási válság mély gödréből is kirángat majd. A szerzőt természetesen évek óta "ismerem", de csak névről - rokonaim és barátaim révén, akik főként A nővérem húgát, és az abból készült filmet kötik az írónőhöz. Az Apró ​csodákat elolvasva úgy érzem, ezúttal nem egy túlhypeolt szerzőbe sikerült belefutnom.

Ahogy az a fülszövegből sejthető, történetünk főhőse egy afroamerikai ápolónő, Ruth ​Jefferson, akit egy neonáci házaspár szó szerint eltilt a kisbabájától, majd amikor a gyermeket akarata ellenére mégis őrá bízzák, és az váratlanul meghal, gyilkossággal vádolják. Picoult váltott szemszögből meséli el a történeteket: Ruth mellett ügyvédje, Kennedy, valamint a neonáci édesapa, Turk Bauer mesélik el maguk verzióját - múltjukat, jelenüket, az életről és az emberekről (avagy azok hierarchiájáról) alkotott nézeteiket. Az elkülönítés ellenére azonban egyikük sem válik sablonossá, nincs hős és főgonosz felosztás: Ruth nem lesz angyali áldozat, ahogy a cselekmények előrehaladtával Turk is egyre gyakrabban kényszerül addigi felfogása átértékelésére. Hármuk közül valószínűleg Kennedy áll legközelebb az írónőhöz, s magához az olvasóhoz is: a fehér ügyvédnő, akit Ruth döbbent rá addig észre sem vett kiváltságaira. Ő amolyan köztes szerepben tetszeleg, a másik kettőnél kevésbé összetett karakter, aki levonja a (jobb esetben általunk is megfejtett) tanulságokat.

2017-ben a rasszizmust középpontba állító regényt írni korántsem elcsépelt dolog, sőt, lassan aktuálisabb a téma mint valaha. Nap mint nap találkozunk vele a hírekben, visszaköszön ránk a tévéből, a rádióból és az újságokból is - legutóbb épp augusztus közepében, a Charlottseville-ben történt események irányították a virágkorát élő neonácizmusra a világ figyelmét. Rasszizmusért persze nemhogy a tengerentúlra, még a szomszédba sem kell elmennünk, elég csak a roma származásúak magyarországi helyzetére gondolnunk. (Két filmet példaként felhozva: Cséplő Gyuri valószínűleg ma sem boldogulna jobban, mint 1978-ban, nem beszélve az alig hét éve elkövetett sorozatgyilkosságról, amelyet az Ítélet Magyarországon dolgoz fel. Utóbbi garantáltan megdöbbentő élmény.)

Természetesen nem hatolunk be olyan mélyen a neonáci szervezetek bugyraiba, ahogy pl. egy tanulmány tenné, de ez nem is gond, hisz végső soron szórakoztató irodalomról beszélünk, ráadásul Picoult célja sokkal inkább az, hogy a világmegváltás előtt a magunk háza táján sepregessünk: hogy észrevegyük a bőrszínünk nyújtotta előnyöket, és azokat az apróságokat, amelyek talán soha eszünkbe sem jutottak - például a fekete, erős szálú haj ápolásához szükséges termékeket egy drogériában, amelyeknek sosem találkozunk a reklámjával a tévében. Ugye, milyen semmiségnek tűnik? Bezzeg ha a saját hajunkhoz szükséges samponért kéne felforgatnunk az üzletet... Nem távoznánk őszinte mosollyal a kasszától.

Tegye fel a kezét az, aki még soha nem részesült hátrányos megkülönböztetésben! Rémlik még a megalázottság érzése? Egy-két emlék biztosan felsejlik majd elménk hátsó zugaiból, amelyeket oly régen eltemettünk... Amikor Ruth és Kennedy bevásárolni mentek, és a biztonsági őr végig rátapadt előbbire, miközben a másik fizetés előtt bontott ki egy csomag ropogtatnivalót, azonnal felsejlett bennem tizenéves önmagam, ahogy vidékiként, nem a legújabb divat szerint öltözve (de még így sem melegítőben) életében először járt az egyik budapesti bevásárlóközpontban, és a parfümériában azonnal két eladó tapadt rá, lehetetlenné téve a szabad vásárlást. Ha belegondolok, hogy valakinek a mai világban minden egyes bevásárlás alkalmával ezzel kell szembesülnie... felháborító és kiábrándító is egyben.

S valóban, a felháborodás az, ami a lényeget rejti: ahogy a kezdő idézet is mutatja, igenis a saját ügyünknek kell tekintenünk azoknak az embereknek az ügyét, akiket bármilyen módon (külső megjelenés vagy szexualitás alapján) a társadalom egy része hátrányos megkülönböztetésben részesít, mert a passzivitás nem megoldás. (S a regény ebből a szempontból is kiváló, hiszen rávilágít, hogy az aktív rasszizmus mellett bizony annak passzív formája is létezik!) Elcsépelt frázis csupán, de való igaz: ha megváltoztatod magad, a világ is megváltozik körülötted.

Izgalmas, sallangoktól mentes regény az Apró csodák, s leginkább azoknak ajánlom, akik úgy vélik, a rasszizmus és a neonácizmus emlegetése csak a rémképeket látók bolondsága: Picoult rendkívül alapos kutatómunkával, egykori neonáci tagok beszámolójával támasztja alá igazát, s úgy vélem, a hazai közönségnek rengeteg újdonsággal tud szolgálni. Bár majdnem ötszáz oldalra rúg a kötet, olvasás közben mégis repülnek az oldalak: az írónő végig fenntartja az érdeklődésünket, alapos hátteret ad a szereplők mögé, egy olyan epizód sincs, amely csupán a karakterszaporítást szolgálná. Zárógondolatként megjegyezném, hogy a filmrajongók is örülhetnek, hiszen idén év elején keltek el a regény jogai, amelynek két főszereplőjét Viola Davis és Julia Roberts alakítják majd. Bízzunk benne, hogy aktuális és mély mondanivalójú mozi válik belőle! Ha mégsem, nem az alapanyag volt a hibás.

KÖSZÖNÖM A KÖNYVET AZ ATHENAEUM KIADÓNAK!