2016. június 12.

Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve

"Tehát, ha minden egyes részünk életben marad, de valaki másban… akkor élők vagyunk vagy holtak?"

INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: Unwind
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2015
Oldalak száma: 382
Nyelv: magyar
Fordító: Illés Róbert
Kötéstípus: puhatáblás
ISBN: 9789633735701

FÜLSZÖVEG
Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak? Szép új világ? Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket. Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik. Te vajon túlélnéd?

VÉLEMÉNYEM
Erre a könyvre még tavaly figyeltem van, ha jól emlékszem, könyvhétre jelent meg, és amikor tesóm fellátogatott Budapestre, hozattam is magamnak egy ropogós, sorszámozott példányt. :) Aztán eltöltött egy évet a polcomon, magam sem értem, miért, hogy idén az egyik első nyári olvasmányom legyen. (Meg persze lejár hozzá a kihívásom Molyon, de ez tök mellékes. :D)

Connor Lassiter burdge rajzán (Forrás)
Azt hiszem, már több bejegyzésben is említettem, mennyire kedvelem a disztópiákat, így nem csoda, hogy ez a könyv is felkeltette az érdeklődésem, hiszen egy olyan témával dolgozik, ami elég egyedinek számít (vagy legalábbis nálam újnak hatott). Kíváncsi voltam, hogy épül fel egy olyan világ, amelyben a gyógyítás helyett inkább kicserélnek egy szervet vagy egy komplett végtagot (sőt, agydarabot!), hiszen sajnos mai orvostudományunk sem áll ezen a szinten. Ez a való világ szempontjából sajnálatos, de ez a könyv... olyan gondolatok ébreszt, olyan világot tár fel, amitől egyszerűen megijed az ember.

Ahogy a fülszövegből is kiderül, három főszereplőnk van, akik egészen különböző karakterek: Connor tipikus rossz fiú, aki hamar felkapja a vizet, Risa igazi jó kislány, akivel rosszul bánt el a sors, míg Levet egész életében arra nevelték, hogy életét Istennek ajánlva bontott legyen belőle... Bevallom, számomra Lev volt a legérdekesebb, ugyanis az ő problémája tűnt leginkább összetettnek: milyen érzés lehet úgy felnőni, hogy előre tudod, 13 évesen szétbontanak, majd rájönni arra, hogy ez talán mégsem a legjobb módja annak, hogy az istenedet szolgáld? Hihetetlen, milyen változásokon ment keresztül a személyisége és a gondolkodásmódja, és míg az elején idegesített, a végére majdhogynem büszke lettem rá.

Főszereplőnek mégis inkább Connort mondanám, hiszen vele indulunk, és vele is ér véget a kalandunk (legalábbis egyelőre, hiszen folytatás regénnyel van dolgunk), az ő helyzete is komoly kérdéseket vetett fel bennem, hiszen őt akarata ellenére küldték szétbontásra a szülei. Nem vallásos meggyőződésből, hanem hogy megszabaduljanak tőle – számomra ez annyira ledöbbentő, hogy igazából felfogni is nehéz. A bontás pedig nem plasztikai műtét: ha egyszer megrendelted a gyermeked számára, nincsen visszaút.

Forrás: paperthin-z / Deviantart

Elképesztő etikai problémákat vetett fel a könyv, melyeken azután is gondolkodni fogsz, hogy végére értél és becsukva magad elé tetted. Mettől meddig terjed az emberi élet, és van-e bárkinek joga dönteni róla? Mi történik azokkal az emberekkel, akiket szétbontanak? Meghalnak, vagy darabokban tovább élnek? Mi lesz a lelkükkel, ha egyáltalán létezik? Ráadásul több személy is megjelenik a regényben, akiket gyökeresen megváltoztatott a bontás... valakit szülőként (Humphrey Dunfee családja), valakit a kapott testrész lévén (CyFi).

Hazudnék, ha azt mondanám, letehetetlen a könyv, mert nem így van, sőt, egy-két megdöbbentő fordulat után szerintem az sem árt, ha pihentetjük. Nem történik semmi horrorisztikus benne, nincs kaszabolás – de ha kicsit is belegondol az ember, egyszerűen elfogja az émelygés. Mert legbelül tudjuk, hogy az ember tényleg tudna ilyen kegyetlen lenni, és az ábrázolt világ egyáltalán nem olyan lehetetlen, mint amennyire szeretnénk, hogy az legyen. Csak bizakodni tudunk, hogy nem ez lesz a jövő.

Connor és Risa (Forrás: ThePrinceOfParties / Deviantart)

Elsősorban azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik kedvelik a disztópiákat, és nem lepődnek meg, ha az emberi gyarlóság kerül a középpontba. Tizenhat év felett szerintem bevállalható, véres részek nincsenek benne, inkább az alapkoncepció az, ami sokkolja az embert. A hangulata nem szippant be, letehető, és a jövő Egyesült Államokjában játszódik. Itt is a rendszer az ellenség, de inkább az egyénekre helyeződik a hangsúly, kicsiben játszunk, hogy úgy mondjam. Mivel egy sorozat kezdő kötete, úgy érzem, ez a szikra, amely majd lángra lobbantja a tüzet - és kíváncsian várom, hogyan ég majd el ez a borzalmas jövőkép.

2 megjegyzés:

  1. Szerintem borzalmas belegondolni, hogy egyszer esetleg erre is képes lesz az orvostudomány. Vagy hogy a szülők simán rendelkezhetnek a gyerekeikkel, csak mert "rosszak", és meg akarnak szabadulni tőlük. Az emberek szörnyű, elképzelhetetlen dolgokra képesek egymással, és a könyv jól bemutatja, hogy bizony, sokszor az etikai, morális kérdéseket is képesek a sutba dobni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én örülnék, ha ennyire fejlett lenne, hiszen a lábukat/karjukat elvesztők így újra teljes életet élveznének. :) Természetesen a szétbontással én sem értenék egyet, soha, semmilyen körülmények között! Viszont ugye ha valaki meghal, annak most is felhasználják a szerveit (hacsak életében másképp nem rendelkezett), ezzel a fejlettséggel pedig még többet "hasznosíthatnának" fel. Na jó, erről nem tudok rendesen fogalmazni, de remélem, érted. Hogy a szülők döntsenek... én őszintén szülőnek sem nevezném azt, aki képes lenne bontásra ítélni a gyerekét... komolyan nevelnek, etetnek, ruháznak valakit legalább 13 évig, és aztán lemondanak róla, mert problémás természetű? Esélyt sem kap, hogy kinője... Nem tudom, talán tényleg lennének rá példák, de ebbe inkább nem akarok belegondolni, inkább a könyv fantasztikumába sorolni.

      Törlés