2018. február 7.

André Aciman: Szólíts a neveden

„Hogyan lehetséges, hogy mások vért izzadva próbálnak közel kerülni valakihez, és az illetőnek nemhogy sejtelme sincs az egészről, de még csak fel se tűnik neki, ha két álló hétig egyetlen szó sem hangzik el kettejük között?”

INFORMÁCIÓK
Eredeti cím: Call Me by Your Name
Megjelenés: 2018. február 5.
Oldalak száma: 304
Nyelv: magyar
Fordító: Szigethy-Mallász Rita
Kötéstípus: puhatáblás
ISBN: 9789632933238

FÜLSZÖVEG
André Aciman olasz riviérán játszódó regénye egy kamasz fiú és a családi nyaralóvendég, egy ifjú amerikai kutató között váratlanul kibontakozó, elsöprő szerelem története. A vonzalom, amelynek következményeivel egyelőre képtelenek szembenézni, felkészületlenül éri a fiatalokat. Az együtt töltött nyári hetek során mindketten küzdenek saját érzéseikkel, egyszerre tartva környezetüktől és saját maguktól. Vakmerően igyekeznek elérni azt, amiről sejtik, talán soha többé nem adatik meg nekik: a két ember közötti legteljesebb egységet. 
A Szólíts a neveden korunk egyik legcsodálatosabb szerelmi története, amely egy csapásra klasszikussá vált. 
A regény alapján készült film Luca Guadagnino rendezésében, Armie Hammer és Timothée Chalamet főszereplésével, a háromszoros Oscar-jelölt James Ivory forgatókönyvéből február 8-tól látható a magyar mozikban.


VÉLEMÉNYEM
Eddig kevés olyan könyvet olvastam, amiben van LMBT-szál, ez azonban nem tudatos választás eredménye, egyszerűen így alakult. Viszont abban biztos vagyok, hogy főszerepben, „első sorból” most nézhettem végig először egy meleg páros történetét, ami új élmény volt számomra. Magára a könyvre a készülő film kapcsán figyeltem fel, így nagy örömömre szolgált, hogy elolvashattam az alapjául szolgáló történetet. 

Ahogy a fülszöveg is ígéri, már a regény első oldalain megismerhetjük két főszereplőnket – a 17 éves, olasz Eliót, aki mesél számunkra, valamint a nála 7 évvel idősebb, amerikai Olivert, aki kutatóként tölt egy nyarat Elio családjánál. Először persze nem látunk mást, csak egy arrogáns alakot, no meg az ezen bosszankodó fiút, ám valahogy mégis összecsiszolódnak, és barátság szövődik kettejük közt. Mi azonban hamar rájövünk, Elio többet érez Oliver iránt... na de vajon az idősebb férfi hogyan viszonyul ehhez? Ez itt az igazi kérdés, melyen Elio töpreng, közben pedig hatalmas óceánként háborognak érzelmei, elragadná a szenvedély, ám maga sem tudja, át akarja-e engedni magát ennek az érzésnek, a kívülállók pedig mit sem sejtenek arról, milyen vihar dúl a szívében.

Elio és Oliver a film alapján (Forrás)

Így telnek a csodás nyári napok, s kerülnek közelebb egymáshoz, mi pedig már-már pattanásig feszült idegekkel várjuk, mikor törik meg végre a jég kettejük között. Az író nagyon jól ért ahhoz, hogyan adja át az érzelmeket, Elio pedig hatalmas tudással és analitikai képességekkel rendelkezik, ami tovább gazdagítja elbeszélését. Mondanom sem kell, a várva várt pillanat, az együtt töltött napjaik alkották kedvenc részem a regényben, bár azt hiszem, sokan lesznek még így ezzel. :)

Ha csak egy valamit mondhatok arról, miért jó ez a könyv, a következőt választom: az olasz életérzés miatt. Hihetetlenül, milyen erősen árad a regényből az olasz nyár illata, szinte magamon éreztem a perzselő napsugarakat, a tenger sós permetét, átélhettem a biciklizést a forró aszfalton, vagy éppen elfogyaszthattam egy jeges finomságot, miközben könyvbemutatón vettem részt egy olasz kis könyvesboltban. Eseménydús nyaram volt – és még csak február van! :) Viccet félretéve, muszáj volt mindezt elmondanom, mert így utólag képtelenség belegondolni, mennyi dolce vita belefért ebbe a könyvbe.

Utazás Rómába, a film alapján (Forrás)

Hiszen a „római vakáció” – egyébként egy kis faluban játszódik a történet – csak mellékes, ha a mindent elsöprő érzelemtengerre gondolok. Mert bizony Elio nagyon bölcs, tanult és olvasott, az ember kicsit egyszerre irigykedik és hitetlenkedik tudásán, de nyilván sokat nyom a latban, hogy édesapja egyetemi professzor, és egyébként szintén fontos gondolatokat megfogalmazó szereplő. Lehet, hogy a két főszereplő kapcsolata a leginkább hangsúlyos, de az biztos, hogy a mellékszereplők sokszínűsége is hozzájárul a történethez, kezdve az egész családról gondoskodó Mafaldával, egészen a mogorva kertészig vagy egy leukémiás kislányig.

Bevallom, engem kicsit meglepett a regény lezáró szakasza, már az elején is érdekelt, hogyan ér majd véget mindez, mi lesz a továbbiakban? Vajon a hathetes kutatói időszak elteltével nem találkoznak többé? Vagy továbbra is tartani fogják a kapcsolatot? Vajon milyen nyomot hagy egy ilyen csodálatos, de egyben az elválás miatt fájdalmas élmény? A választ természetesen nem árulom el, hiszen legyen számotokra meglepetés, de azt megígérhetem, hogy fény fog derülni arra, mi történt a két férfival az emlékezetes nyár után. 

KÖSZÖNÖM A KÖNYVET AZ ATHENAEUM KIADÓNAK!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése