Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

New Orleans, francia negyed, 1950-es évek, plusz egy Csinos kislányra emlékeztető fülszöveg – hol bujkált eddig ez a könyv?

INFORMÁCIÓK

Eredeti cím: Out of the Easy

Kiadó: Maxim Kiadó

Megjelenés: 2013

Oldalak száma: 332

Nyelv: magyar

Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Kötéstípus: puhatáblás

ISBN:  9789632613390

RENDELD MEG ITT!

FÜLSZÖVEG

1950-et írunk, és miközben New Orleans francia negyedében titkok fortyognak, a tizenhét éves Josie Moraine csendben szövögeti álmait. A helyiek között csak a bordélyban dolgozó prostituált anyjáról ismert Josie többet szeretne kicsikarni az életből, mint amit New Orleans kínálhat. Tervet kovácsol hát, hogy maga mögött hagyhassa a várost, de a negyedben történt rejtélyes haláleset olyan nyomozásba sodorja, ami próbára teszi az anyja, a lelkiismerete és a Conti Street rideg madámja, Willie Woodley iránti hűségét.

Ruta Sepetys magával ragadó jellemeket teremt, akárcsak a világon mindenütt nagy sikert aratott Árnyalatnyi remény című első regényében. A gazdag cselekményben titkok és hazugságok hálója szövődik, és a kísértő emlékeztető, hogy döntéseink sorsunkat alakítják.

VÉLEMÉNYEM

Nem olyan rég, a szeptemberi beszerzések között írtam erről a könyvről, melyet születésnapom alkalmából kaptam Tesómtól. Magam sem tudom, miért, de amikor könyvet kellett választanom egy hosszú vonatúthoz, egyből ezt kaptam le a polcról, pedig sok olyan kötet van, amely már évek óta várakozik. Valami láthatatlan fogott meg benne.

Az is igaz persze, hogy már a fülszöveg nagyon felkeltette az érdeklődésem: New Orleansban van valami misztikusság, valami vonzó, amitől egyszerűen kíváncsi rá az ember. A bordélyok letűnő világának korszakát különösen azóta tartom érdekesnek, mióta tavaly láttam a Csinos kislány című filmet (Susan Sarandon és a fiatal Brooke Shields anya-lánya párosával), s bár a sztori itt sokban különbözött, kicsit emlékeztetett is rá a regény.

Főszereplőnk, Josie Moraine nem mindennapi lány, és nem csak azért, mert az édesanyja prostituált, hanem mert ennek ellenére intelligens, önálló fiatal nővé érett, ráadásul esze ágában sincs belépni a szakmába. Egy könyvesbolt eladója és fia személyében talált családra, ráadásul ő maga nem csak a boltban dolgozik, hanem fölötte is lakik. (Könyvmolyként ez egy kicsit mindannyiunk álma, nem igaz? :)) Egy napon ide téved be egy jól öltözött, a francia negyedből mindenképp kilógó úriember, aki olyan úton indítja el Josie-t, amin nem lehet visszafordulni: feltételezi a lányról, hogy főiskolára jár, ez pedig annyira mélyen megérinti őt, hogy komoly tervezgetésbe kezd a jövőjét illetően. De mit tehet egy lány, aki mellékállásban egy madame bordélyát takarítja? Ha jelentkezését el is fogadják, már csak három dolog hiányzik: pénz, pénz és pénz.

Hiába a sok akadályozó körülmény, és az egymást keresztbehúzó számítások, a lány nem adja fel, és mindent megtesz álma eléréséért – kérdés, hogy milyen messze hajlandó elmenni azért, amit igazán akar... Útmutatóként rengeteg barát áll rendelkezésére, köztük a város ridegnek tűnő madameja, és két srác – az egyik mintha a testvére lenne, a másikról ő maga sem tudja, milyen szerepet szán neki az életében.

A cselekmény szövésében leginkább az fogott meg, hogy nem volt kiszámítható, sosem tudtam, éppen ki bukkan majd fel Josie életében, és hogyan keseríti meg, vagy teszi jobbá azt. A lányt körülvevő emberek hihetetlenül sokszínűek, mind külön egyéniség, akik más-más hangulatot közvetítenek a lapokból. Ráadásul az egészet New Orleans veszi körbe, a maga varázslatával, pezsgő életével, villamosaival és rabul ejtő rácsaival.

A fülszöveg kicsit csalóka lehet, a nyomozás ugyanis egyáltalán nem kapott olyan nagy hangsúlyt a regényben, mint azt előre gondoltam. A kötet sokkal inkább Josie egyéni fejlődéstörténete, annak minden hullámvölgyével együtt, családdal, barátokkal és szerelmekkel – ráadásul ezek mindegyike új értelmet nyer utunk során. Mindehhez pompás irodalmi párhuzamok, játékok és szépirodalmi magaslatokra törő kifejezőeszközök társulnak. Talán Dickens és a kötetben többször is említett Copperfield Dávid emelhető ki leginkább, de előfordul még Keats vagy Sir Francis Bacon is.

Őszintén szólva egyedül a regény végével nem voltam kibékülve, mert több szálat is lezáratlannak éreztem, bár az tény, hogy elvárásaimnak megfelelő csengésű végkifejlettel van dolgunk. Rájöttem viszont, hogy a legnagyobb baj az, hogy egyáltalán vége lett: sajnáltam letenni, sajnáltam elengedni, mert követni akartam a szereplőket az ismeretlenbe, és tudni, merre visz az utuk ezután.

Elsősorban azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik szeretnek a déli államok környezetében barangolni, nem zavarja őket a háttérben húzódó prostituált szál, és szívesem visszarepülnének az előző szálad közepére. Izgalmas, magával ragadó, letehetetlen regénnyel van dolgunk, könnyen elkülöníthető karakterekkel, és olyan gondolatokkal, melyeket érdemes észben tartanunk.

A képek forrása: egy; kettő; három.